Ehhez az orvoshoz nagyon sok olyan beteg jár, akik már megtapasztalták a magyarországi orvoslás zegét-zugát, de nem találtak gyógyulásra.

Egyik nap rendelésen volt az ismerősöm ennél a kínai orvosnál, amikor a rendelő előtti szobába váratlanul belépett egy másik beteg. Kínai doktorunk megfogta a pulzusát, megvizsgálta a szemét és új páciense nyelvét, és ezt követően megmondta a diagnózist. Páciense ezen föllelkesedve elmesélte a történetét (ugyanis ő már korábban megjárta a hagyományos magyarországi egészségügyet): készítettek róla felvételeket, megnézték hasi ultrahanggal, alapos laborvizsgálatokon is túl volt, amiből láthatóvá vált, hogy az egyes elemek és vegyületek hogyan viszonyulnak egymáshoz, és egyéb belgyógyászati vizsgálatokon is túlesett már akkorra.

A kínai orvos ugyanarra a diagnózisra jutott, gyakorlatilag kézrátétellel. Mennyibe is kerülhettek magyar pénzben azok a vizsgálatok nekünk állampolgároknak, amelyek nem tudtak többet, mint amit a keleti doktor 5 perc alatt feltárt egy baráti kézfogásért?

Régi vicc, de jó: ha beteg vagyok, elmegyek az orvoshoz, ott fizetek a TB-ből, mert a doktornak is élnie kell valamiből. Azután elmegyek a patikába, kiváltom a gyógyszereket, mert a patikusnak is élnie kell valamiből. Azután kidobom a kukába a gyógyszereket, mert nekem is élni kell.

Orvos vs. egészség

Mostanában sok szó esik arról, hogy orvoslásunk milyen arányban szolgálja a beteget és mennyiben mások megélhetését. Hogyan is mondja a gyógyszeripar: csak betegség legyen és olyan orvos aki tőlem vásárol. Manapság ugyanis úgy fest, van az a pénz, amiért feleslegesen tömnek tele embereket gyógyszerekkel.

A probléma persze nem az orvosokkal van, hanem az orvoslás módjával, illetve azzal a gyógyszerlobbival, ami a magyar egészségügyet körbelengi. Mindezt pedig nem én mondom, hanem azok, akik orvosként, pszichiáterként ebben a rendszerben benne vannak. Az érdek ugyanis nem az egészséget, hanem a gyógyszerfogyasztást kívánja meg.

Nyakfájósan elmegyek az orvoshoz, s mit tapasztalok? Mondják, hogy szedjem ezt, szedjem azt, szedjem amazt, persze tízezrekért, de azt még nem éltem át Magyarországon (máshol igen), hogy a bajomra egy egyszerű mozdulattal megoldást találnak ahelyett, hogy kemikáliákkal tömnének tele.

Kínai egészségügy

Nincs igaza a parlamenti ellenzéknek. Az egészségügy egésze valójában nem betegségügy. Van Magyarországon valódi egészségügy is. Nem 20 ezrekért. Egy kézfogásért. Emberségből. Csak meg kell találni az ilyen orvost.

Messze Keleten az ember, illetve az emberi egészség, mint a természet része még nem teljesen árucikk. A „nyugati civilizáció” még nagyobb dicsőségére.