A Die Zeit című hetilapnak nyilatkozva elmondta: a zene iránti vonzódás még gyerekkorából ered. Akkoriban a családi összejövetelek alkalmával rendre összeállt a házi kórus: a szülők, az édesanya fivérei (akik közül az egyik zenetanár volt), az unokatestvérek négy szólamban énekeltek kórusműveket.

A családi késztetéshez járult az, amit Schmidt a legnagyobb szerencsének minősít egyéni fejlődése szempontjából: szülei a hamburgi Lichtwark iskolába íratták be. Ebben a liberális szellemiségű, nyitott intézményben a tanárok már az alsótagozatosokat is partnernek tekintették. Az órákon nem feleltetés folyt, hanem eszmecsere egy adott, előre megbeszélt témakörről, amelyre a diákok - a tanár által javasolt szakirodalom alapján - előre felkészülhettek, kérdéseket tehettek föl, vitatkozhattak. (Aligha véletlen, hogy az ilyen szellemű iskola szálka volt a nácik szemében: 1937-ben bezáratták a Lichtwarkschulét.)

Ebben az iskolában kiemelt helye volt a művészetek (zene, irodalom, képzőművészet) oktatásának. A tanulók rendszeresen zenéltek, és kórusokban énekeltek. Schmidt itt kezdett el zongorázni, majd hangszertudását szívós önképzéssel tökéletesítette. Évtizedekkel később miniszterként, majd kormányfőként is a zenélés jelentette számára az első számú kikapcsolódást.
Még bonni kancellár volt, amikor 1981 decemberében - a legnagyobb titoktartás közepette - a Bundeswehr gépével Londonba repült. Ám nem azért, hogy az angol miniszterelnökkel tárgyaljon, hanem hogy harmadik szólistaként lemezre vegye - a London Philharmonic Orchestra tagjaival együtt - Mozart három zongorára és zenekarra írt F-dúr versenyművét (KV. 242). Az ötlet Justus Frantz világhírű zongoristának, Schmidt régi barátjának a fejében fogant meg.

A felvételen Frantz játszotta az első és Christoph Eschenbach a második zongoraszólamot. A Beatles együttes révén híressé vált londoni Abbey Road 3. szám alatti stúdióban rögzített felvétel először 1982 márciusában jelent meg. Három évvel később követte egy másik Schmidt-felvétel: a barokk óriás, Johann Sebastian Bach három zongorára írt versenyművei, szintén a fenti három szólistával. Az egykori kancellár 90. születésnapja alkalmából az EMI, illetve a Deutsche Grammophone nemrég újból kiadta a két felvételt.