Negatívum

Mielőtt bővebben írunk Deák Bill Gyula 60. születésnapi koncertjéről, gyorsan essünk túl azon, ami negatív volt: recsegtek a hangfalak.

Bill, a fáradhatatlan

Most, hogy a negatív dolgokat túltárgyaltuk, nézzük a többit. Természetesen Bill kapitány nem ad koncertet a már-már rituális mikrofoncsere nélkül, ez most sem volt másképp. Persze ezen senki sem akadt fent, hiszen ez olyan Bill kapitányos. Ezért is szeretjük őt, hiszen Deák Bill nem csak énekes, hanem frontember is – mikrofoncserékkel, bicegéssel, mankóval, s természetesen az utánozhatatlan hanggal. Talán egy kicsit meglepetés volt, hogy a hatvan éves veterán olyan energiákat mozgósított a koncertjére, ami egészen hihetetlen volt: Deák Bill Gyula három óra alatt keresztül-kasul felszántotta a színpadot.



Muszáj megemlíteni Balázs Pétert. Deák Bill basszusgitárosa a Mini bőgőse, Paróczai „Tacskó” Attila mellett a másik könnyen megjegyezhető üde jelensége a magyar zenei palettának. Balázs a koncerten bebizonyította a kételkedőknek és a tapasztalatlanoknak, hogy a basszusgitár nem feltétlenül háttérszereplő a hangszerek sorában: amikor a fiatal zenészt elkapta a gépszíj, szinte mágnesként vonzotta a magára a figyelmet. Remélhetőleg sok fiatalból válik basszusgitáros-palánta őt és Paróczait látva.

Kiváló zenészek I.

Sárközi „Szivori” Pál, a kitűnő roma gitáros és a fiatal dobos, Kató Bálint hozták a tőlük megszokott formát, míg Horváth Zsolt a billentyűknél már-már átvette Sárközi szerepét, hiszen nem sokkal kevesebb billentyűszólót hallhatott a nagyérdemű, mint gitárszólót. Mi, nézők csak jól jártunk, hiszen akár Sárközi, akár Horváth csapott a lovak közé, abból rossz dolog nem sült ki.

Az igazán nagy születésnapi buliról persze a vendég fellépők sem hiányozhattak. Legelőször Tornóczky Ferencet (gitár, P. Mobil), Póka Egont (basszusgitár, P. Mobil, Póka Egon Experience) és Hirlemann Bertalant (dob, Beatrice) szólította Bill kapitány a Körcsarnok deszkáira.

Kiváló zenészek II.

Ha fentebb Balázs Pétert és Paróczai Attilát üde jelenségnek neveztük, akkor Póka fogalom, s nem csak azért, mert a magyar rock egyik nagy öregje, hanem mert úgy szólt a basszusgitár a kezében, ahogy senki máséban nem szól.

Rajtuk kívül ott volt még Csillag Endre, Tátrai Tibusz és Földes László, azaz Hobo, aki egymaga is énekelt, addig Bill kapitány tudott szusszanni. Alighanem az Iron Maiden három szólógitáros felállását is felülmúlta az öreg Billy rock and roll bandája, hiszen nem akármilyen felállást láthattak zaok, akik megvették a nem drága jegyet: három szólógitár (Csillag, Tátrai, Sárközi), két basszusgitár (Balázs, Póka), valamint a blueskirály Bill és Hobo egyszerre mutatták meg a színpadon, hogy milyen is az igazi blues-zene.