Karácsonyi ételek

A mézeskalácsot annakidején diófából készült formában sütötték, s a figuráknak emberformájuk volt. A XVI. század végén lendült föl a mézes édesség gyártása, amikor a Rajnán sok keleti fűszer érkezett.
A vékony narancs- és mandarinszeleteket a légtér illatosítására, a szárítottat pedig a karácsonyfa és az adventi koszorú díszítésére is használják. Az aszalt gyümölcsökkel a karácsonyi aprósüteményeket ízesítik.

Elzászban karácsonykor kiemelt helyet kap az ünnepi asztalon a liba és a libamáj. A libahúst almával, gesztenyével töltik, sütik és párolt káposztát adnak hozzá. A libamáj sütésének technikája a rómaiak révén terjedt el i.e. 58 körül. A libamájból készült pástétomot pedig egy elzászi szakács, Jean-Pierre Clause találta föl 1870 körül.

Aquitániában, Franciaország délnyugati részén mind az Atlanti-óceán partvidékén, mind pedig a Pireneusok falvaiban nincs karácsony gesztenyetekercs nélkül. Egy régi recept szerint tejben főzik meg a gesztenyét vaníliarúddal és cukorral. A megtisztított, főtt gesztenyét cérnametéltszerűre ledarálják, majd koszorúalakban fölrakják. Ennek a tetejére öntik a vaníliáscukorral ízesített tejszínhabot.

Az ország délkeleti részén, Provence-ban szentestén szerény, hús nélküli, de bőséges étkeket kínálnak. A fölszolgált hét szerény étel a néphit szerint Krisztus hét sebére emlékeztet. A tengerparti városokban, falvakban friss halat készítenek, míg a szárazföldi Provence-ban csőben sült zöldség, articsóka, nyers zeller ajókával és párolt póréhagyma járja.

A levendula és a sültbárány hazájában a karácsonyi ételekhez 13-féle kenyeret adnak, és a vacsora végén 13-fajta desszertet kínálnak a bibliai Utolsó vacsora, a 12 apostol és Jézus emlékét idézve. A jófajta bor pedig a karácsonyi étkek velejárója - olvasható a www.franceguide.com honlapon.