A bolygónk "felfrissítését" akaró kutatók már körülbelül 50 éve publikálják javaslataikat és ahogy egyre sürgetőbbé válik a globális felmelegedés elleni intézkedések meghozatala, úgy kerülnek egyre jobban a tudományos világ középpontjába.

A londoni Royal Society például 2009 nyarán teszi közzé azt a tanulmányt, amely megállapítja, hogy melyek azok a tervek, amelyekkel érdemes komolyan foglalkozni. A kémiai Nobel-díjas holland Paul Crutzen, a "geomérnökök" egyike, azt javasolja, hogy kéndioxidot kell bocsátani a légkörbe, mert így lehet csökkenteni a Földet érő napsugarak erejét, mint ahogy ez történik akkor is, amikor erős vulkánkitörés következik be. Egy másik ötlet a hatalmas nappajzsok, "tükrök" felállítása, amelyek visszavernék a napsugárzás egy részét.

Felmerült az az elképzelés is, hogy vasat kell juttatni az óceánokba. James Lovelock angol kutató szerint 100 méteres, 10 méter átmérőjű csövek ezreit kellene szétszórni az óceánokba. Ezek "liftként" működnének, azaz segítenének a mélyben lévő víznek a felszín közelébe jutni, gazdagítanák azt és elősegítenék a fitoplankton szaporodását. Ez olyan mikroalga, amely megköti a széndioxidot, az üvegházhatás legfőbb okozóját.

A tudományos közösség nagy része vitatja ezeknek a terveknek a jogosultságát. Jean Jouzel francia klimatológus szerint nem jó ösztönszerűen manipulálni a klímát, mivel nagyon nehéz előrelátni a következményeket. Ezenkívül az elképzelések többségét a gyakorlatban vagy nem lehetne megvalósítani, vagy túl sokba kerülne. Stephen Schneider amerikai klímakutató véleménye, hogy tabutéma ugyan nincs, de ügyelni kell a prioritásokra. A maga részéről előnyben részesíti a hagyományos módszert, vagyis a szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentése mellett van.