Az alkoholfogyasztás viccessé teszi az embert. Én soha nem iszom annyit hogy vicces legyek(igazából csak egyes alkoholtartalmú italok íze miatt iszom szeszt), de szeretek másokat nézni amikor épp viccesek – valahogy kellemesen bearanyozza a napomat. Persze lehet annyit is inni, amikor már nem viccesek az emberek, hanem undorítóak és szánalmasak, de az egy másik történet.

A viccesség hatásai

Szóval, ha buli van - vagy koncert - akkor mindig vannak vicces emberek. A vicces ember nem igazán érzi a fájdalmat, így olyasmit is megtesz, amit egy normális nem. Például a kocsma elkerített, emeleti részéből eggyel lejjebb zuhan, háttal egy másik társaság asztalára, miközben szilánkokra zúzza az asztalon heverő korsókat. Ám ilyenkor sem óbégat, hanem az őt fentről riadtan bámuló társaságot megkéri, hogy dobják le neki a sörét, mert az fönnmaradt. Az ilyen esetek viccesek, főleg annak, aki személyesen is átéli őket.

A vicces ember nem csak saját, hanem a társadalom határait sem érzi. Így nem csak olyan dolgokat csinál, meg amire ő maga képtelen - például fejjel betörni egy tölgyfaajtót - hanem amire a társadalom sincs berendezkedve. Ilyen történik akkor, amikor a vicces emberek egyes csoportjai teljes lovagi páncélzatban, vagy búvárruhában mennek le a szemközti boltba pár sörért. Normál esetben a diliházban kötnénk ki, de az alkohol miatt csupán viccesek lesznek - tehát a társadalmi korlátok is kitolódnak az alkohol hatására. Éljen a szolidaritás.

"Te csak részeg hogy én hiszed!"

A vicces ember őszinte. Őszintén megmondja, ha valakin úgy áll a ruha mint tehénen a gatya, ha valaki randa, vagy ha valakibe bele van zúgva. Óhatatlan közlésvágya okán több olyan információt közöl a világgal, mint amire az ember kíváncsi volna, ám néha ezek következetlen, rosszul szerkesztett módozata miatt több figyelmet, és még több jókedvet vált ki a hallgatóságából mint általánosan. Ilyen beszélgetések során szűrhetünk le olyan következetességeket, miszerint a grillcsirke sokkal előbb volt, mint a tyúk, vagy a tojás.

A vicces ember néha jobban önmaga, mint bármikor máskor - így az előbb felhozott közlésvágyra visszakanyarodva érdekes vallomások hallgatósága lehetünk. Ráeszmélhetünk, hogy részegen a munkatársunk homoszexuális, főnökünk imádja a Micimackót, és hogy a szolid, visszafogott titkárnőnk profi sztriptíz táncos. Sok spicces ember hangja  szexuálisan izgató, "bár hangjából" is nyerhetünk némi ízelítőt, vagy olyan emberek boxmeccseit figyelhetjük meg, akik járni is alig tudnak.

De a vicces emberek az alkohol iránti küzdelme is legendás. Hogy mit nem képesek megtenni pár csepp szesz kedvéért, az igazán elképesztő. Takonyfagyasztó hidegben, egy száll alsógatyában - és egy hálózsákban - végtagok nélkül hernyó módjára harminc métert kúszni egy doboz borsodiért - az egész téli tábor számára maradandó élményt nyújtó tevékenység.

Adni és kapni

Egyszóval az alkohol társadalmunk és kultúránk színesítő eleme. Megfelelő mennyiségben örömet ad annak is, aki fogyasztja, és annak is, aki a fogyasztóval egy társaságban van (valamint az árusnak is, de most a pénz hamis örömeibe nem folynék bele). Emeljük poharunkat kedvenc italunkkal a vigaszságra, az ünnepekre, de vigyázzunk, hogy bírjunk emlékezni a tegnapra, mert az igazi vicces ember az, aki másnap saját magán is tud röhögni.