Na persze, ahol csak az üzemanyag tízmilliós nagyságrendet tesz ki, azon a versenyen csak azok az egységek indulhatnak el, kiknél adott a biztos anyagi háttér. Kis Sándor, az egyik legeredményesebb magyar terepralis ugyan még a tavalyi, végül elmaradt Dakarra maximálisan felkészült, az idei Dél-Amerikai megmérettetésre azonban már nem tudott vállalkozni.



Természetes szelekció?

- Múlt évben is problémát jelentett a szponzorhiányunk, ezért csak két futamon indultunk. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy mindkettőt megnyertük. A Dakaron ott lenni azonban egy életformát jelent, egész évi felkészülést – mondta még egy korábbi interjúban a tapasztalt versenyző. Nincs szponzor, nincs verseny: ez tehát a Kis-féle nem indulás legfőbb tanulsága.

Megfogyva bár, de törve nem, vagy ha úgy teszik, kevesen vannak idén a magyarok, de annál lelkesebbek a 2009-es Dakaron: a három autós és egy motoros mellett a monstrumokat, a kamionosokat is csak két hazai egység képviseli az argentin és chilei tájakon. Ugyanis szakítva a hagyományokkal idén nem Afrika, hanem ezúttal az amerikai kontinens ad otthont a nagy homokhányó viadalnak. A Dakar tehát manapság már csak nevében Dakar (Szenegál fővárosa volt az első, az utolsó és még közte jó néhány verseny befutója). Hanem vannak helyette jó kis argentin papmák, meg fehér homokból buckák – bár egyesek szerint ezek csak fapados sivatagok lehetnek az igazi Szahara után. Csakhogy a lényeg: a versenyinfrastruktúra ott sem olcsóbb, mint a fekete kontinensen – mondhatjuk tehát, hogy az egyszeri magyar dakaros rosszabbul él, mint négy éve. S akkor még finoman fogalmaztunk.

Irdatlan pénzek

Az ember ugyanis hajlamos lenne azt gondolni, hogy az egész bulihoz elég egy jó kiállású versenyautó, egy rátermett szerelőcsapat, egy mitfárer maga mellé és irány a végtelen argentin vidékek. A Dakar és ezzel együtt az összes többi hasonló tereprali verseny azonban sokkal több ennél – ennélfogva pedig sokkal többe is kerül.

Százmillió forint. Ennyi volt négy éve bevallottan Kis csapatának költségvetése, 2009-ben egy jobb csapat (mondjuk úgy: szponzorokkal szabadabban rendelkező) éves előirányzata elérheti a 300 millió forintot is. Ezzel persze nem azt mondjuk, hogy például Palik László csapatának éves költségvetése (nem árt leszögezni, hogy nem csak a Dakarról van szó, hanem sok más versenyről is az év folyamán) 300 millió lenne, sőt. Ennél jóval több.

Na mármost, ha számolunk egy kicsit – s miért ne tennénk – hamar rájöhetünk, hogy ez az összeg más, az autósporttól egészen távol álló sportágaknál akár több éves költségvetést is kitesz, s akkor még az irdatlan rizikóról nem is beszéltünk. Elég egy rossz helyre sodródott homokbucka, vagy egy rossz pozícióban fekvő szikladarab és akár az első napon véget érhet a verseny egy komplett csapat számára.

Megér ez több száz millió forintot a gazdasági válság kellős közepén?

Kár lenne azonban a pénzügyi válságra fogni a tényt, hogy elég gyérre sikeredett az idei Dakar indulók hazai névsora. Ugyanis ha a mezőny egészét nézzük azonnal kiderül, hogy szó sincsen globális Dakar-válságról: több mint ötszáz versenyjármű indult el január harmadikán a Buenos Airesi rajtnál.



Homok az alsógatyában

S ha belegondolunk, hogy a magyarok – dacára annak, hogy elég jól kezdték a 2009-es viadalt, az első szakaszokon Szalayék és Palikék is tudtak a legjobb húszba kerülni – még mindig az alacsonyabb költségvetésű, fapados csapatok közé számítanak.

Ha gonoszak lennénk, ennélfogva azt is mondhatnánk, hogy van olyan magyar egység, például ugye Szalay Balázsék, akik már a tizedik Dakarjukra „fizettek be” nagyjából egy teljes milliárdot öltek az évek során abba, hogy időről időre megteljen januáronként homokkal az alsógatyájuk.
De nem vagyunk gonoszak és csak annyit jegyzünk meg: azt a bizonyos milliárdot legalább olyan csapat emésztette fel, melynek tagjai valószínűleg egytől egyig szenvedélyüknek érzik a sivatagi show-t. Ők szeretik, ha homokos lesz a hátsójuk.

Végül is ha így nézzük legkevésbé sem nagy ár egymilliárd forint a homoktól kidörzsölt seggű, de fülig érő szájú magyar autóversenyző férfiaknak.

Pláne nem a szponzoraiknak.

A harmadik szakasz végeredménye és az állás

3. szakasz, Puerto Madryn-Jacobacci

Autósok: 1. Nasszer al-Attijah, Tina Thorner (katari, svéd, BMW) 4:29:27 ó 2. Carlos Sainz, Michel Perin (spanyol, francia, Volkswagen) 0:35 perc hátrány, 3. Dieter Depping, Timo Gottschalk (németek, Volkswagen) 1:40 p. h., … 19. Palik László, Darázsi Gábor (magyarok, Nissan) 39:04 p. h., 20. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyarok, Opel) 39:27 p. h.

Motorosok: 1. Marc Coma (spanyol, KTM) 5:18:17 ó, 2. Pal Anders Ullevalseter (norvég, KTM) 17:49 p. h., 3. Jordi Viladoms (spanyol, KTM) 17:49 p. h., … 39. Dési János (magyar, KTM) 56:34 p. h.

Az összetett állása

Autósok: 1. Sainz, Perin 9:04:48 ó, 2. al-Attijah, Thorner 3:40 p. h., Giniel de Villiers, Dirk von Zitzewitz (dél-afrikai, német, Volkswagen) 5:45 p. h., … 14. Szalay, Bunkoczi 1:08:11 ó. h., … 16. Palik, Darázsi 1:16:24 ó. h.

Motorosok: 1. Coma 10:31:49 ó, 2. David Fretigne (francia, Yamaha) 39:11 p. h., 3. Ullevalseter 42:25 p. h., … 35. Dési 2:13:10 ó. h.