A Marilyn Mansonról már névválasztás alapján elmondhatjuk, hogy nem a szolid polgári eszméket vallók kedvenc zenekarának készült. Bár a Marilyn névről még kifejezetten kellemes kép ugrik be számunkra, hiszen ezt bevallottan Marilyn Monroe, az elragadó külsejű színésznő ihlette. A név második tagja már kevésbé kedves: Charles Manson cseppet sem emberbaráti tevékenységét idézi fel az elmékben.

Az eredetileg Marilyn Manson & The Spooky Kids néven (1989-ben alakult) csapat többi tagjának felvett nevei is hasonlóan ellentmondásosak: a volt billentyűs Madonna Wayne Gacy. Itt az első tag múzsáját nem kell senkinek bemutatni, a másik felét pedig egy sorozatgyilkos ihlette. De említhetnénk a magyar vonatkozással is bíró Zsa Zsa Specket vagy éppenséggel Olivia Newton Bundyt is (ő sem a méltán népszerű cipőboltosról kapta a nevét - a mindenkire vonatkozó recept: szexszimbólum plusz veszélyes bűnöző).

Visszatérve az ünnepeltre: Marilyn Mansonnak sikerült egy tulajdonképpen egyszerűnek tűnő receptet megvalósítania: végy egy aránylag jó zenekart, csinálj egy albumot, és kavarj minél nagyobb botrányokat magatok körül. A polgárpukkasztás kifizetődött: a Marilyn Manson óriási kedvenc lett, természetesen ezzel párhuzamosan az egyik legnagyobb „közellenség”, főleg a gyermekeikért aggódó szülők körében. Félreértés ne essék: biztos nem csupán okos körítésről van szó, de a polgárpukkasztás tudatos és kifizetődő, ezt mutatja a tapasztalat.

Valahogy úgy működhet a dolog, mint a fellépéseken, és minden nyilvános megjelenés alkalmával: van a festék (a külcsín) és alatta egy igazi arc. Ne felejtsük el az sem, hogy az eredetileg Brian Hugh Warnerként anyakönyvezett úriember az 1997-es Lost Highway-beli szerepe óta időről-időre megjelenik a hetedik művészetben, sőt, a festészettel is próbálkozik. Ráadásul a sztriptízt művészi színvonalon művelő Dita von Teese táncosnőt is lebilincselte Brian Marilyn személyisége - és nem kell (feltétlenül, semmiért sem kezeskedünk) azonnal a szó szerinti értelmezésre gondolni.

Mindenesetre, amíg a zene jó, vagyis értékelhető (egyénileg másként természetesen), és a szövegek sem arcpirítóan ostobák, addig inkább tűnik a Marilyn Manson görbe tükörnek a világról, mint közveszélyes bandának. Õ persze azt mondja, ő maga az Antichrist Superstar (nyersfordításban Antikrisztus Szupersztár). Legyen, ahogy kívánja, elvégre ma van a születésnapja. Egy dologgal vitatkoznánk csupán: véleményünk szerint a rock halhatatlan.