A miniszterelnök egy 41 éves, négygyermekes, az Egyesült Államokban élő, szlovákiai születésű nővel ütközött össze, aki kórházba szállítás közben meghalt. Rajta nem volt sisak, aminek következtében olyan súlyos koponyasérüléseket szenvedett, hogy már nem lehetett megmenteni az életét.

Az osztrák hírszolgálati iroda körkérdésére kedden Salzburg, Vorarlberg és Karintia tartomány elöljárói hivatala egyaránt azt válaszolta, hogy a donnersbachwaldi eset hatására komolyan fontolgatják a védősisak rendeleti úton való kötelezővé tételét a sípályákon, ha nem is általános jelleggel, de legalább a 14-15 éven aluli gyerekek számára. Salzburgban és Karintiában a síiskolákban a tavalyi szezon óta már amúgy is előírás a sisak használata.

Stájerországban és Felső-Ausztriában - bár a kötelezővé tétel nem szerepel napirendben - fokozni kívánják a felvilágosító kampányt a védősisak viselésének előnyeiről.

Az osztrák hatóságok vizsgálatot indítottak a donnersbachwaldi baleset tisztázására. Nem kizárt ugyanis, hogy a halálos kimenetelű összeütközést a német tartományi kormányfő okozta, mert lesiklás közben esetleg "idegen pályára" tévedt. Akadt egy szemtanú is, őt már kihallgatta a rendőrség. Dieter Althaust továbbra is a schwarzachi kórházban (Salzburg tartomány) ápolják, ahol kétnapos mesterséges mélyaltatás után szombaton ébredt fel a kómából. Már jobban van, felismeri hozzátartozóit, néhány szót beszélni is tud, és mozgatja végtagjait. A baleset előzményeire és körülményeire azonban nem emlékszik.

A tavalyi télisportszezonnak rekordszámú sérültje volt Ausztriában a baleseti intézetek statisztikái alapján: hozzávetőleg 60-65 ezer síelő, hódeszkás és szánkózó szorult kisebb-nagyobb sérülések miatt kórházi ápolásra a 2007/08-as évadban. Az adatok azt mutatták, hogy mintegy 15-20 százalékkal többen sérültek meg a télisport szerelmesei közül az osztrák hegyekben, mint az előző, 2006/07-es szezonban.

Nemcsak a balesetek száma nőtt, hanem azon belül a súlyosabb eseteké is. A gerincoszlop-sérülések száma például 90 százalékkal emelkedett, de megszaporodtak a síp- és medencecsontot ért balesetek is. A síelőknél továbbra is a térdsérülések a leggyakoribbak. A
hódeszkázóknál a váll és a kéz bizonyult a legsérülékenyebb testrésznek, a ródlizóknál az arc és a koponya.

A 2006/07-es évadban mintegy 50 ezer síelő, snowboardos és szánkózó szenvedett olyan súlyos sérülést, hogy kórházi ápolásra szorult. Csaknem kétharmaduk férfi volt, egynegyedük hódeszkás. A balesetek 47 százaléka láb-, 28 százaléka kar- és kéz-, egytizede fejsérüléssel járt. Sok baleset azért következik be, mert az érintettek túlbecsülik a képességüket, és az edzéshiány miatt a fizikai állapotuk sem a legjobb. Ugyanakkor a kitűnően előkészített pályák és az egyre korszerűbb felszerelések mind nagyobb sebességre késztetik őket, márpedig a túlzásba vitt száguldás komolyabb következményekkel járhat.

Az osztrák hegyimentő-szolgálat helikoptereinek átlag húszpercenként kell magasba emelkedniük egy-egy idényben, hogy "bevetésre" induljanak. Leggyakrabban balesethez riasztják őket, hogy mihamarabb kórházba szállíthassák a sebesülteket vagy kimentsék a bajbajutottakat. A vészjelzés befutása után három perccel már a levegőben tudnak lenni. Egy-egy mentési akció 2500 euróba kerül.

A linzi székhelyű Közlekedésbiztonsági Felügyelőség (KfV) becslése szerint évente mintegy tízmillióan töltik téli szabadságukat az osztrák hegyekben, kétharmaduk pihenésre vagy sportolásra vágyó külföldi turista.