Ehhez a - minőségi fogyasztás nélküli - fogyasztói tudathoz a világ számos pontján (így Magyarországon is) az egymást váltogató kormányoknak a boldogságigényre érzékeny, populista módon osztogató politikája is hozzájárult.

Az ELTE és a Nyugat-Magyarországi Egyetem tanára kritikusnak tartja, hogy nálunk vannak családok, amelyek meg tudnának lenni kölcsön nélkül, ennek ellenére a divatos fogyasztói beállítódás evidenciái vezérlik őket.

- Az új boldogságszükséglet miatt sokan elvesztik valóságérzéküket, sőt, egzisztenciájukat, jövőjüket is kockára teszik. A helyzetet jól illusztrálja, hogy Magyarországon sok külföldinek az a benyomása támad, hogy sehol nem láttak ennyi márkás autót. Mi viszont tudjuk, hogy nem létezhet annyi bankár, menedzser vagy gazdag vállalkozó, mint ahányan ilyen kocsikkal száguldoznak. A 2008 őszén kirobbant világválság egyik oka és összetevője tehát a lakosság magatartásában rejlik és lélektani természetű, ezért közvetlenül nem lehet sem a médiát, sem a politikát okolni - jegyzi meg a filozófus

Kiss Endre kitért arra is, hogy 2006 novemberében akkor tört ki bevásárlási hisztéria és úgy vásárolták meg tartós fogyasztási cikkek tömegét részletre, hogy közben elbocsátások folytak, emelkedtek az árak és nőtt az infláció. Önpusztító magatartást tanúsított tehát a magyar társadalom jó része, amikor nem volt hajlandó szembenézni azzal a veszéllyel, amelyet boldogságszükségletének rövidtávú kielégítésével hozott a saját fejére.

A filozófus szerint napjaink társadalmaiban általában is új, kollektív boldogságkommunikáció és boldogságszükséglet alakult ki. Ez már nem csak a fogyasztást jelenti, hanem a hétköznapok, a közösségi helyek, sőt a munkahelyek örömforrássá való átalakítását is. A vezető sportágak világában például rituális, közösségi misztériumokra emlékeztető, vallásos vagy kvázi-vallásos kultuszokat gyakorolnak hétről-hétre, amelyeket a média nyomban milliók, ha nem egyenesen százmilliók élményévé is változtat.

A boldogság, az öröm éhségének állandósulása hosszú távú változás előjele is lehet az emberi társadalmak történetében. Az "új öröméhség", az "új mohóság" antropológiai változást is jelezhet, mivel - mint mondja - a társadalmi létben mindeddig a félelem és a rendelkezésre álló források hiánya volt a legdöntőbb motiváció.

Ismét más perspektívából tekintve azonban még az a hipotézis is felerősödhet, hogy a szóban forgó új boldogságszükséglet talán éppen egy olyan konkrét világtörténelmi átmenet társadalomlélektani kísérő jelensége, amely a sokak számára egykor megadatott viszonylagos bőségből a tömegek immár lehetséges viszonylagos ínségébe, egyfajta új szegénységbe vezet.

- A fogyasztói tudat - valódi fogyasztás nélkül - ez ellen az átmenet ellen lenne hivatott védekezni.

Ezért képesek átlépni az emberek realitásérzékük kritikus küszöbét A globális válságot ezért tehát már nemcsak a gazdaságfilozófia vagy a demokrácia jövője, hanem az értékfilozófia szempontjából is vizsgálni kell véleménye szerint - állítja Kiss Endre, aki sajátosnak látja a magyar politika szerepét is a boldogságprobléma szempontjából. Úgy véli: az elit feladata az optimum kialakítása lenne - az állami felelősségvállalás, a szociális háló leépítése vagy kipótlása, a termelékenység, az innováció vagy éppen az adósságcsökkentés kérdéseiben. Ebbe az optimalizálásba nem férne bele a boldogságnövelő politika, jóllehet a választásoknál másutt sem tekintenek el a politika és a boldogságnövelés összekapcsolódásától.

- Magyarországon az éles politikai váltóversenyben lévők inadekvát és különleges nagyságrendű adakozása egy dél-amerikai zsánerű boldogságpopulizmust hozott létre. A megszolgálatlan és politikai jutalomként felfogható osztogatás abszolút mértékéről nehéz véleményt mondani, hiszen még egy, a költségvetés oldaláról nézve magas költekezés sem javít valóságosan a lakosság életszínvonalán, érezhetően emelheti viszont ugyanannak a lakosságnak a boldogságszintjét. Ezzel azonban mindenképpen korrumpálták a lakosság magatartását, miközben nem változtattak lényegesen anyagi helyzetén - mutatott rá végül a filozófus.