Párizs árnyéka

Sok mindent lehet mondani Nicolas Sarkozy EU-elnöki munkájára, csak azt nem, hogy nem tett semmit. Összehozott egy válságmentő csomagot, lekezelte a grúziai helyzetet, tető alá hozta a bevándorlási paktumot és a klímacsomagot, némileg helyrerázta az uniós védelmi politikát, és összerúgta a port Angela Merkel német kancellárral - csak hogy a fontosabbakat említsük. Mindezt erős kézzel, eléggé populista módon, az uniós intézmények egyensúlyának felborításával tette, ami széles rokonszenvet nem, ám hatékonyságot mindenképp eredményezett.

Mindezt - vagy bármi hasonlót - az ekkora befolyással nem rendelkező, az euróövezet szélén fekvő, EU-ügyekben belsőleg megosztott Csehország aligha fog produkálni, pedig mindenki az elődhöz méri majd teljesítményét. A válság korántsem oldódott meg, az új központi szerződést ratifikálnia kéne minden tagországnak, és a külügyekben is sorra merülnek fel a problémák - amivel kapcsolatban már ízelítőt is kaphattunk Prága gondolkodásmódjából.

Önvédelemből több mint 500 halott?

Prága kijelentése, miszerint Izrael önvédelmet alkalmaz(ott) a gázai övezetben, elég nagy felzúdulást keltett, és inkább Bush-amerikai érdekeket képviselt, mint sem az EU-s irányvonalat. Spanyolország, Anglia és Franciaország egyből felkapta vizet, mert ők az erőszak azonnali beszüntetésére kérték a feleket. E megszólaláson az se szépített sokat, hogy később hozzátették: az önvédelem sem sújthatja tömegesen a polgári lakosságot. Ezen bemutatkozásból felmerül a kérdés: mi lesz később?

A lehetséges válasz hogy semmi, ugyanis ez volt a hozzáállás orosz-ukrán gázvita ügyében is - vagyis hogy az EU maradjon ki belőle. Hiába fordult minkét fél az EU-hoz közvetítőszerepért és hiába lehet a vita erős kihatással az EU-s gázpiacra. Az orosz fél egyébként egy Ukrajnát elkerülő vezeték megépítését szorgalmazza, és ezer köbméterenként 450 dolláros árral fenyegetőzik Ukrajna felé, bár legnagyobb érdeke neki is a tárgyalásos megállapodáshoz fűződik. Végül sok tagállam gázfüggése okán - az EB közbenjárásával - mégis csak Uniós terítékre került  gázvita - bár még csak érdekegyeztetés szintjén - és Prága is elkezdte a "puhatolódzó megbeszéléseket" mind a két féllel, ám helyzet eléggé kaotikus és átláthatatlan.

Gondokat okoz Csehországnak belső viszályok kiütközése is. Egyrészt Václáv Klaus hírhedten euroszkeptikus, a ratifikáció egyik legnagyobb ellenzője, aki rossz viszonyban van Mirek Topolánek kormányfővel, és hivatalára mai napig nem hajlandó kitűzni az EU zászlaját. Az is elképzelhető, hogy a februárra tervezett lisszaboni szerződés elfogadását a kormány pártján belüli euro-ellenzőkön fog megbukni. Ugyanakkor kormánypárt kisebbségben próbálja irányítani az ország hajóját, amit az ellenzék minduntalan megpróbál az előrehozott választások felé irányítani. Mindezekről bővebben egy korábbi cikkünkben olvashat.

Prága, mint kockacukor

Prága EU-s mottója „Európa korlátok nélkül”. Ez egyrészt jelenti az egykori szovjet blokk Európa felé megnyílt szabadságát, másrészt azt a tervezetet, amely szerint az elnökség alatt az EU négy alapszabadsága előtt emelt akadályok lebontása lesz az egyik fő cél. Nekik kell figyelniük a 200 milliárd eurós pénzügyi csomag végrehajtásának lépéseit, vállalták Horvátország csatlakozásának meggyorsítását (annak minden feltételével), valamint egy esetleges Obama-Prága csúcs is szóba jöhet - szintén csak a fontosabbak megemlítésével.

Csehország maga úgy próbálja reklámozni ténykedését, mintha megédesítenék az életet - ahogy azt az általuk feltalált kockacukor is teszi. Azonban a megédesítésnek a cseh nyelven kettős jelentése van: szebb, de egyben nehezebb időket ígér. És ha minden a gázai megnyilvánulás szellemében folyik tovább, akkor csak a „nehezebben” lehetünk biztosak.