Brüsszelbe érkezett a Gazprom és a Naftogaz tárgyalódelegációja. Dobolyi Alexandra szocialista EP-képviselő megerősítette azt az információt, hogy a két fél az EP külügyi bizottságának meghívását végül nem teljesítette. A nagy köd miatt az orosz küldöttség repülőgépe Luxemburgban szállt le. Brüsszelbe érve Alekszej Miller Gazprom vezér azonnal José Manuel Barrosohoz, az Európai Bizottság elnökéhez indult. Ott csatlakozott hozzá Oleh Dubina, az ukrán Naftogaz vezérigazgatója. Az egyeztetésről egyelőre semmi sem szivárgott ki.

Mit hozhat a megegyezés?

Dobolyi Alexandra a Hírextra kérdésére elmondta, úgy látja, a jelenlegi helyzetből az Unió sokat tanulhat: sokan vádolták az EU-t azzal hogy nem eléggé egységes a külpolitikája, ám az utóbbi években a politikai vezetők egyre inkább megtalálják a közös hangot. A krízis legalább arra jó lehet, hogy összekovácsolódjon a nemzetközösség vezetése.

A képviselőasszony felhívta a figyelmet arra a lényeges pontra is, miszerint „lehet szeretni,  vagy nem szeretni Oroszországot, de ha az Unió csak olyan országokból szeretne energiát vásárolni, ahol emberjogilag, szólásszabadságilag, politikailag minden rendben van, akkor csak Norvégia marad”.

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke lapunknak úgy nyilatkozott, szerinte a gázkrízis legfontosabb tétje, hogy „az EU képes-e tisztázni Oroszország és Ukrajna számára az energetikai hosszú távú együttműködésnek feltételeit”.

A magyar ötlet: NETS

Németh szerint az is lényeges, hogy a válság ráébreszti-e az EU-t, hogy szükség van Ukrajnán kívüli csővezetékekre is. A másik fontos terv a MOL által már régóta szorgalmazott NETS megépítése. (Ez lényegében a közép-európai régió energiarendszereinek összekapcsolását jelenti.) A NETS szükségességét Dobolyi Alexandra is hangsúlyozta, véleménye szerint ennek a tervnek a gyakorlati megvalósulása most új lendületet kaphat, ráadásul elvben az EU képviselők is egyetértenek vele.

Németh Zsolt kifejtette, ennek a válságnak tudatosítania kell a Nyugat-Európai országok számára a felelősséget és a szolidaritást, amivel a közép-európai régió felé tartoznak. Mint mondta: „Fel kell ismerniük, hogy az ő helyzetük alapvetően különbözik a közép-európai országok helyzetétől. Ha nem kapunk megfelelő támogatást a Nyugat-Európától, akkor nem leszünk képesek arra, hogy ezt a nagyon fontos kérdést megoldjuk.”

Ki fizeti a veszteséget?

Németh Zsolt szerint lényeges dolog, hogy tisztán lássuk, melyik hazai cég mekkora veszteséget szenvedett el a gázkimaradás miatt. A képviselő nem gondolja, hogy a cégeket kellene kijelölni az orosz-ukrán gázvita áldozatának, a nemzeti kormányoknak és az Uniónak is meg kell őket segíteniük.

Ezt a véleményt Dobolyi Alexandra nem osztotta. Ő úgy látja, a magáncégek veszteségeit nem az államnak, vagy azok közösségének kellene állnia. De hangsúlyozta ez csupán a magánvéleménye, nem hivatalos álláspont.

A kormány gesztusa

A Szerbiának adott magyar gesztusról (ti. napi 1-2 millió köbméter gázt adunk déli szomszédunk megsegítésére) a szocialista politikus úgy vélekedett rendkívül nemes ajánlat. Mint mondta, Szerbiának valószínűleg nagyon jól fog esni különösen azok után, hogy elismertük Koszovót.

Németh Zsolt ezzel kapcsolatban azt emelte ki, hogy Szerbiának rá kell döbbennie, felelőtlenül viszonyult ahhoz a javaslathoz, amiben még jóval a válság előtt felajánlottuk számukra a nagyobb tárolókapacitást.” Biztos vagyok benne, hogy a válság után élni fognak ezzel a lehetőséggel és saját gázzal fognak rendelkezni, így nem fognak rászorulni, hogy a nehéz helyzetben lévő magyar gazdaság nyújtson nekik segítséget” – mondta.