Ha ezt valaki érti és követi, akkor zseni
Metroszexuális srácok drámáznak, vért köpnek, hörögnek és énekelnek. Ez a Visual Kei, az „apokaliptikus-újromantikus rock’n’roll” Japánból, az „upgradelt Emo Stíl”. Persze ebben is a világ előtt járnak.
2009. január 11. vasárnap 17:13 - B.R.
Foghíjas Japó rockzeneValljuk be, a japánok nem tettek hozzá túl sokat a könnyűzenéhez, hiába egyidős az ottani pop a nyugatiéval. Így is volt, egészen a nyolcvanas évek elejéig, ugyanis ez az időszak, amikor elkezdtek nyugati glam rock-ot hallgatni a japán tinik. Az új kedvencek túlhangsúlyozott külsőségein felbuzdulva megalakult ez az extrém, teátrális, és felettébb giccses szubkultúra, amihez tartozni nem kevés pénz. Ugyanis elnézve az extrém-egyedi ruhakölteményeket, fodros cuccokat, profi sminkeket, és a kis „Hello Kitty rafinériát”. A ruhák és az egész jelenség lényege a sokkolás: ”Lánynak öltözött fiúk”
1982-re datálható a stílus megjelenése, a „Visual Kei” alapzenekara ekkor alakult. Ez a banda az „X”, melynek nevét később „ X-japan”-ra változtatták a tagok, köszönhetően annak, hogy velük párhuzamosan működött egy ugyanilyen nevű Los Angeles-i hardcore/punk zenekar is, még az amerikai Hardcore fénykorában. A „visual kei” európai szemmel nézve, kissé furcsa, és manapság kéz a kézben jár az Emo-val, mindattól függetlenül hogy a két szubkultúra földrajzi valamint „gondolatvilági, elvi” tekintetben egészen különböző eredetű.
Külsőségek a zene káráraA „VK" a J-pop (japan pop) egyik alfaja, amelyet ha röviden definiálni akarunk, a „könnyű felismerhetőség” céljából, akkor valahogy így néz ki: transzvesztita, nővé sminkelt, festett hajú, jóképűnek mondott csíkszemű srácok, beteljesületlen szerelmekről - néha beteljesült szerelmekről -, giccsről, halálról, sötétségről, rózsákról , nekromantikáról, filozófiai blablákról énekelnek, színházi díszletek között. Igen, az összhatás kissé langyos, de kétségtelen hogy rock’n’roll.
A „Visual-kei”-re (ejtsd. „vizsuaru kei”) több stílus hatást gyakorolt ; new-wave (the Cure, Siouxsie and the Banshees), dark-rock/wave (Bauhaus, Joy division), klasszikus Glam-rock (Dawid Bowie, Roxy Music), később a „modern” glam (Kiss, T-Rex), szóval az alapanyag nem rossz. De mára jellegtelen „ModernRock-Metal-Goth-Industrial-Electro” keverékzenét játszik az „Anime-zenekar”, az énekes páváskodó show-ja alá.
Lassú térhódításAz irányzat nyugaton - és persze itthon is - rendelkezik rajongókkal, köszönhető az Internet-nek, azon belül is a különböző „felülről fotózkodós” közösségi oldalaknak (Vampire freaks, Myspace, Facebook) és az Anime/Manga térhódításának. A hazai színtér még elég szegényes, de elnézve a mai tizenhárom-tizennyolc közötit srácokat, nincs sok hátra, lassan előkerülnek a Karácsonyi Lidércnyomásos, koporsó alakú táskákból a szemfestékek, hajravalók, hajvasalók, és a zavarba ejtően csiricsáré színű ruhák.
Nem kell messzire menni, elég egy szombat este utazni a négyes-hatos villamoson, hogy lásd miről is van szó. Szóval, a hullám ide is elér. Megkésve bár, és kivitelezésében feltehetően jóval gagyibban, de elér...
Első észerevételem: Hello-Kitty rafinéria?! Hogy? Nagyon el vagy tévedve...
Második: A VK a J-Pop alfaja? Na erre kétféle mondandóm is lenne...
Első: Neked fogalmad nincs a zenei stílusokról, még az olyan alapvetőekről se, mint a pop, vagy a rock...
Második: Ezt leírtad, aztán rögtön pár sorral lejjebb meg: "...ez kétségkívül rock'n'roll", na akkor most hogy is van ez, kéremszépen?
Három: Az Exist-trace (középső kép) egy alapvetően NŐI banda, akik messze nem transzvesztita férfiak...remélem világos.
És végül, Négy: Az oké, hogy írsz egy cikket, az is oké, hogy te nem szereted, nem is szeretheti mindenki, de hogy valaki egy ilyen munkát kiadjon a kezéből?! Ez azért szánalmas...nagyon belefáradtál volna, ugye, ha esetleg utánanéztél volna? Mert nem hiszem, hogy te ezt a cikket alaposan átgondoltad, és egy halvány fogalmad is lenne arról, hogy mit adtál ki a kezedből...Köszönjük szépen! Hála neked, és a többi tudatlan "írónak" egész Magyarország így ismeri meg ezt a stílust, és ezért ítélik el annyian egész Japánt is, és mindez köszönhető az olyan idiótáknak, mint TE!
Ohh, utóirat: Vannak olyanok ebben a műfajban akik ténylegesen melegek...DE, attól még ugyanolyan emberek, mint mi. Nem kéne ezt a dolgot rossz tulajdonságként feltüntetned, és főképp nem kéne általánosítani.
Csak ennyi lettem volna, chuuu~ ^^
Már maga az is szégyen, hogy nem tudja megkülönböztetni a rockot, és a popot egymástól! Ez a cikk annyi sületlenséget tartalmaz, hogy nem tudtam eldönteni sírjak e vagy nevessek rajtuk. Szánalom…
A kinézetük, meg azért ilyen, mert merik felvállalni, hogy kik ők, milyen stílust képviselnek, és ezzel is csak önmagukat fejezik ki. Én vagyok inkább ennek a híve, mint annak a mai fiatalok többségének, akik azt hiszik magukról, hogy hűű de egyediek, és mind ugyan úgy néz ki. Na ezt az „egyformaságot” Japánban nem találja meg az ember. Ott nem szólnak meg azért, mert úgy öltözöl, mint a kedvenc énekesed, gitárosod, stb.
Hozzá tenném még, hogy inkább hallgatok olyan zenét, aminek van mondandója, - szóljon az szerelemről, bánatról, sötétségről, halálról, stb, - mint két darab legóról, és a partyzásról!
Legközelebb, mielőtt olyan témában írsz cikket, amiről szelletésed sincs egy kicsit olvass már utána kérlek. Mert én nem tartom magam hirtelen haragú embernek, de ez a fos, kb a felénél kiverte a biztosítékot nálam.