"A múzeum célja bemutatni a katonai rendőrnek készülő fiataloknak, hogyan küzd a hadsereg a drogcsempészettel, és hogyan szervezik tevékenységüket a bűnözők" - magyarázza Mario Ayala Lopez kurátor.
A mexikói bandák az elmúlt években Perutól Panamáig kiterjesztették működési területüket, és jelentős mértékben hozzájárulnak az ország meredeken emelkedő gyilkossági rátájához. 2008-ban Mexikóban több mint 5 ezer áldozatot írtak - gyaníthatóan - a kábítószer-bűnözés számlájára.
A múzeum tíz termében a látogatók szinte mindent megtudhatnak a növekvő drogfogyasztásról, a kábítószerek előállításáról és kereskedelméről. Láthatók olyan kaktuszok, melyek hallucinogén hatását az indián őslakók vallási szertartásokon aknázták ki a spanyol hódítás előtt; ópiumot, mely a múlt század húszas éveiben érkezett először Kínából vagy modern, vegyi úton előállított kábítószereket. A múzeumot 20 évvel ezelőtt alapították, és anyagát minden nagyobb razzia után aktualizálják.
Hosszan sorakoznak a polcokon a por, gyökér és levél formájában fogyasztott kábítószereket - marihuánát, cracket, kokaint és heroint - tartalmazó, átlátszó edények. "A katonai iskolák végzőseinek zöme 17-18 éves, ők egyáltalán nem ismerik a kábítószereket" - magyarázza Lopez. Bemutatják a kiállításon az ópium előállítására szolgáló laboratóriumokat, a melegítő lámpákat és a legújabb, nemesített mákfajtákat.
Mexikónak kitüntetett szerepe van a kábítószer-kereskedelemben, tekintettel a dél-amerikai kokacserje-termesztők és az óriási amerikai felvevőpiac között elfoglalt földrajzi helyzetére. Kiterjedt hegységei elegendő rejtekhelyet nyújtanak a futároknak. A kerti mák- és marihuána tömeges termesztése a múlt század hatvanas éveiben kezdődött meg az északnyugati Sinaloa szövetségi államban fekvő úgynevezett "arany háromszögben", onnan terjedt át a csendes-óceáni partvidékre.
Felipe Calderón elnök hivatalba lépése után, 2006-ban a kormány új hadjáratot indított a kábítószer-maffia ellen, a hadsereg földön, vízben és levegőben egyaránt harcol a drogkartellek ellen. A katonák a rejtett marihuána- és mákültetvényeket keresve átfésülik a kukorica- és babföldeket.
A múzeum egyik sarkában népzenét játszik a rádió, miközben egy parasztot látunk dobozos sörrel a kezében egy mákföldön. Ez arra akarja figyelmeztetni a katonaiskolásokat, milyen ártalmatlannak tűnhet egy-egy ültetvény. "A legtöbb termelőről nem látszik, hogy kábítószert termel, és figyelmezteti a csempészeket, ha katonák közelednek" - mondja a kurátor.
A csempészek találékonysága minden képzeletet felülmúl: a drogot olykor szentképekben, sörösládákban vagy telefonkönyvekben rejtik el. Egy férfinak a végbeléből operálták ki a kábítószeres zacskókat az egyik fotó tanúsága szerint. Modellek mutatják a csónakokat és bójákat, melyeken a drog tonnaszám vár elszállításra.
Külön teremben láthatók a drogbáróktól elkobzott státusszimbólumok: aranyozott fegyverek, gyémánttal kirakott telefonok és egy hatalmas bejárati ajtó egy marihuánaültetvényt ábrázoló faberakásokkal. Babákon érzékeltetik a 70-es évek és a mai kor csempészei közötti különbséget: előbbiek aranyláncokkal és "dizájnos" napszemüvegekkel, utóbbiak feltűnést kerülő öltözékben és golyóálló mellényben. Végül megemlékezik a kiállítás mindazokról, akik a kábítószeres bűnözés elleni küzdelemben életüket áldozták: 1976 óta legkevesebb 570 katona és rendőr halt meg, csak az elmúlt két évben 67-en Mexikóban.