Nem tartozunk ahhoz a generációhoz, amit kifejezetten a televízió nevelt volna fel, azonban zenei ízlésünkben komoly szerepet játszót a kilencvenes évek elején a Music Television. Itt ért minket először az a kultúrsokk is, amit Madnessnek hívnak, és a borús szigetországból származik. Ráadásul mivel nem rádióról van szó, a vizuális háttér csak fokozta a döbbenetet, amihez hamarosan nevetés társult, majd örök „szerelem” követte. Ha akkor valaki azt mondja, hogy idiótán fogunk ugrálni mondjuk az élőben szóló Our house-ra, akkor valószínűleg a kamaszok gonoszságával elegánsan körberöhögjük a bátor illetőt.

Aztán 2007-ben megtörtént az elképzelhetetlen, élőben láthattuk a Madnesst. Külön vicc, hogy akkor az számított poénnak, hogy „már csak a Sex Pistolsnak kéne eljönnie”. Ez is megtörtént, nagyobb elvárások után kisebb csalódást okozva, úgyhogy térjünk is vissza a Madnessre!

Valahogy mindig is irigyeltük az angolok azon hajlamát, hogy ugyanolyan könnyen csinálnak hülyét magukból, mint ahogy valami ártatlan áldozatból tennék. Amit pláne szívesen elsajátítanánk tőlük emellett, hogy mindezt többnyire leírhatatlan fapofával képesek végrehajtani. Annak ellenére, hogy minden bizonnyal ők is rendkívül jól szórakoznak, a 7 tagú Madness receptje is ez: zenéjük és élő fellépésük védjegye, hogy saját vidámságukat képesek közvetíteni a közönség felé.

A csapat zeneileg az angol beatzene és a jamaikai gyökerekkel rendelkező ska stílust ötvözte kabarés elemekkel, hogy aztán valami összetéveszthetetlent kapjunk végeredményként. Első nagylemezük 1979-ben jött ki, a nyolcvanas évek közepén feloszlottak, és klasszikus felállás újbóli összeállásához egészen 1992-ig kellett várni. Ebből a fellépésből született egy koncertalbum, amit további nagylemezek követtek. Ennek ellenére a Madnessre leginkább az olyan örökérvényű ugrálós slágerek miatt emlékezünk ma, mint a One Step beyond, a Baggy Trousers vagy éppenséggel a House Of Fun. Hogy a fiúk „romantikusabb” oldaláról se felejtkezzünk meg megemlítenék még az „It must be Love” című örökbecsűt, ami óta számunkra a víz alatti szólók avatatlan királyai is a fiúk.


A zenekar énekesének a klasszikus Our House-szal kívánunk boldog születésnapot (már csak a klipje miatt is), arra a szép másfél órára gondolva, amikor a magyar közönség bebizonyította, hogy komoly esélyeink lennének az hülye táncok világversenyén (ha tartanának ilyet).