Nem véletlenül izzasztanak minket már kiskorunktól fogva a helyesírással, tévedni emberi dolog, de Worddel és társaival is gyakran megesik. Persze nem hibáztathatjuk, honnan is tudhatná, hogy mire gondoltunk?

Jéé, megint az a fránya ly

Ott van például a nyelvtantanárok kedvenc kínzóeszköze az „ly”. Alapjában véve segítőkész és hasznos tanácsadó az ellenőrző program. Akkor viszont hogy lehet, hogy nem sikít egy akkora hibára, mint az ózonjuk pontos j-vel. Hiszen mi emberek álmunkból felébresztve is tudjuk, hogy az LY! Csakhogy lehet egy sima birtokos eset is. Úgy látszik nem mindenki érzékeny a környezetvédelmi problémákra.

A rabokkal is lehet problémás a helyzet, hiszen ha valakinek a foglyáról beszélünk, akkor ugyanúgy el kell felejtenünk a „j” betűt. Még akkor is, ha a „fogja” egy ige ragozott alakjaként helyes magyar szó.

Ha már ilyen erőszakos témánál tartunk, akkor felhívnánk a figyelmet arra, hogy a szablya, mint fegyver szintén ly-nal lett anyakönyveztetve, a szabja az egy másik foglalkozás, véleményünk szerinte sokkal építőbb jellegű.

A lesújtó híreknél maradva, ez szigorúan „j-s” szó, azonban nem kiabál az ellenőrzés a súlyt verzióra sem, igaz ott már nem is ezt jelenti. Hasonlóan a bűnügyi hírekben rendszeresen szereplő fojt igéhez, aminek folyt változata is értelmes, csak az a Duna. És az még mindig folyik, ha mostanság kissé jegesen is.

Nem tartozik közvetlenül a tárgyhoz, mert ezt a hibát piros aláhúzással jutalmazzák mindenhol, de itt egy hasznos oldal azoknak, akik hezitálnak a muszáj szó írásbeli formájáról.

A méret igenis számít – hosszú vagy rövid?

Nem vagyunk ellenőrző program hívők, ám első blikkre valóban elbizonytalanított bennünket, hogy az aggódnak szó rövid „ó”-s verziójára nem kaptunk figyelmeztetést. Aztán hamar le esett: „hajlott korú férfidnak” jelentése lehet így a szónak.

Nem mindegy, hogy borsos árat kérnek valamiért, vagy borsósat, habár ez utóbbinak ebben a vonatkozásban nincs igazán értelme. De mindkét szó helyes önmagában. És az árnál maradva: az áru szó eredetileg rövid, így teljes zűrzavart okoz, ha valami borsos árú, tehát drága. A borsós áru meg a főzelék.

Nem tudjuk, hogy a Mini legújabb találmányára gondol-e gépiesített ellenőrzőnk, vagy más miatt téveszti meg az autógramm szó, mindenesetre ez számára elfogadható verzió. Ha valakinek az aláírására vágyunk, főleg, ha Grétsy Lászlótól kérjük, akkor maradjunk inkább az autogram használatánál.

Ahogy az se mindegy hogy valakitől logót, vagy lógót kérünk (ez utóbbi férfi-nő viszonylatban válhat igazán pikánssá, érdemes odafigyelni). És hogy a mássalhangzókat se hagyjuk ki a buliból: beszédben se keverjük az annál inkább szókapcsolatot az „anál inkább”-bal. Illetve ez ugyancsak szituációfüggő.

Ha már ennyire indiszkrét területre keveredtünk, a helytelen ékezethasználat komoly félreértésekre adhat okot, mikor valakinek agy- vagy ágyproblémái vannak, legalábbis másképp kezelendő a gond. És az is számít, hogy egy kórházban van-e elegendő ápoló, hogy ellássa, vagy kevésbé bizalomgerjesztő verzióban elássa a betegeket.

A gyrosaság átka

Biztos legalább egyszer már volt szerencsétek ahhoz a szöveghez, mely azt hivatott bizonyítani, hogy egy adott szót akkor is képes értelmezni az agyunk, ha felcseréljük benne a betűk sorrendjét, illetve egyedül az első és az utolsó stimmel. Ez így igaz, azonban ellentmondásokba így is ütközhetünk: így lesz a sokak kedvelt csemegéjéből, a gyrosból gyors. A vonatkozó névmás (ami) pedig az aktuális mai, itt még az sem segít ha adunk neki tárgyragot, a mait is szereti a gép.

Nem pontosan ilyen, de szintén rendkívül kínos, hogyha összekeverjük a ráverést az árveréssel. Vagy legalább a helyszínválasztásnál vigyázzunk. Ugyanúgy betűkavarós klasszikus hiba az elhíresült Hamlet idézet elgépelése, így írhatunk olyan balgaságot, mint, hogy Lenin, vagy nem lenni.