A kártyából jósolni is lehet, tapasztalatunk szerint azonban egy-két játéknak sokkal több köze van az élethez, mint a jövőbe látás művészetének. Gondoljunk csak bele, a manapság egyre népszerűbb pókerbe például! Mi kell a győzelemhez? Nem árt egy kis szerencse, de a legfontosabb, hogy átlássunk az ellenfeleinken, miközben mi át tudjuk verni őket. Hát nem ezt ajánlanánk a telített piacokon tevékenykedő cégek vezetőinek? Politikusaink azonban igazán mellőzhetnék már végre a blöffölést.

Ez utóbbi embercsoport figyelmébe inkább a bridzset ajánlanánk. A négyszemélyes játék lényege a partnerre való odafigyelés, és az együttműködés. Fontos odafigyelni a részletekre, számon kell tartani minden apró történést (licit, a játszmában kimenő lapok), bizonyos információkat nyilvánosságra kell hozni, még ha ellenlábasaink számára is hasznos lehet. Igen, így nézhetne ki a hasznos és békés politizálás. Arról nem is beszélve, hogy néha az ütés (siker) érdekében be kell tudnunk áldozni figurákat. A lapjárásra (külső körülményekre) pedig kifejezetten illetlen dolog hivatkozni.

A rikiki (vagy parasztbridzs) ebben a jeles társaságban a felnőtté válás (és az öregedés) leképezése a kártyaasztalnál. Rövid ismertetővel segítenénk a játékot esetleg nem ismerőket, aztán ígérjük, megmagyarázzuk a hasonlatot is.

A rikikinek nincs kötelező játékosszáma, tulajdonképpen háromtól egészen sok főig be lehet szállni (ilyenkor természetesen paklinövelés is kell), több éves tapasztalatunk alapján azonban az ideális a négyes felállás.

A játék körökből áll, ahol a valós játszma előtt meg kell jósolnunk, hogy hányat fogunk vinni. Támpontként szolgál erre a lapunk, és a maradék pakliból felcsapott adu színe (tréfás kedvű játékosok kipróbálhatják a „vak fogadást" is, ahol lapunk megnézése előtt mondjuk meg, hogy mennyit szeretnénk ütni).

Az első körben 1 lapot kap mindenki. Hogy a kezdés még izgalmasabb legyen, ezt többnyire a fejükre rakják a játékosok, így mindenki más lapját láthatjuk, kivéve a sajátunkat. Körönként nő a kapott lapok száma, a 13 körök a bridzses szanzadu (adu nélküli) játék szabályait követik. Játszótársaktól függően sokat változhatnak a szabályok. Általában csupán annyi a kötelező, hogy színre színt rakjunk (miként a bridzsben). Mások (sokak szerint tévesen) úgy játsszák, hogy kötelező adut tennünk színhiány esetén, ennek bővített megkötési verziója, mikor ütéskényszer is van. A pontozás is megérne egy misét: itt is több verzió létezik. Az általunk elfogadott az, hogy minden teljesített parti + 10 pontot ér, további + 2 pont jár minden ütésért. A bukást -2 ponttal jutalmazzuk, ez is többszöröződhet. Tehát, ha valaki 2-t vállalt, és teljesítette is, akkor +14 pont a jutalma, ha azonban négyet vitt, akkor -4)

Minél nagyobb a játékosok szabadsága, annál élvezhetőbb és gondolkozásigényesebb a játék. Persze így is lényegesen lazább, mint vérre menő „nagytestvére". És hogy miért jelképezi az emberi életet kicsiben?

A rikiki egyik legfontosabb eleme a fokozatosság. Az első, kevés lapos körök valójában komolytalanok, nincs is még akkor tétjük, ráadásul eléggé kiszámíthatatlan, hiszen a lapok nagy része még a ki nem osztott pakliban marad. Aztán szép lassan nehezedik a helyzet, egyre nehezebb megcsinálni a vállalásainkat, egyre több tényezőre kell odafigyelnünk. Majd elérjük a tizenhármas köröket, ezután pedig szép lassan kezd megint könnyebbé válni a világ. Kevesebb felelősség, jöhetnek a könnyelműbb döntések, oldottabb hangulat.

A rikiki másik fontos eleme, hogy állandó kölcsönhatásban vagy a többiekkel, és ez más játékokkal ellentétben lehet akár fordítottan arányos is. Ha egy adott körben az ellenfelek bátrabban vállalnak, te játszhatod a gyengét is nyugodtan, sőt, ez lehet igazán kifizetődő. Minden kör új körülményeket teremt, hiszen az, hogy a fogadásodat mennyire nehéz teljesíteni, attól is függ, hogy alulvállalt (kevesebb ütés „kelt el") vagy felülvállalt (a 10-es körben mondjuk 12 ütésnyit fogadunk) partiról van szó. Elképzelhető, hogy reménytelen helyzetbe kerülsz, amiből ellenfeled segít ki. Nem gálánsságból, hanem önérdekből, mert az adott ütés éppen kellene neki, vagy ellenkezőleg túlütné magát. A legfontosabb, hogy annyit – se többet se kevesebbet – vállalj, amennyit, ha törik, ha szakad, teljesíteni tudsz. Ez végülis ars poeticának se rossz.