Az olyan regények, mint a Büszkeség és balítélet és a Drakula arra tanítanak, hogyan is viseljük magunkat - olvasható amerikai társadalomtudósok friss tanulmányában. A Jefferson College munkatársai szerint az ilyen regények úgy működnek, mint valami "társadalmi ragasztó", amelyek útmutatást tartalmaznak arra vonatkozóan, miként kéne viselkednie a társadalomnak, valamint figyelmeztetnek a destruktív hatásokra és jellemekre.

Elizabeth Benneth a Büszkeség és balítéletben, Jane Austin regényében például tudatosságáról és neveltetéséről híres, míg Bram Stoker Drakulájából a domináns személyiséget és magas pozíciók hajszolását jegyeztük meg. Dr. Joseph Carroll új tanulmánya szerint az ilyen regények ugyanazt a szerepet töltik be, mint a korai társadalmakban a tűz körül mondott mesék - hozzájárulnak a közösségi élet minőségének és struktúrájának fenntartásához.

Jonathan Gottschall professzor, a tanulmány társszerzője szerint a jó irodalom folyamatosan kondicionálja a társadalmat. Igen ám, de végigtekintve az olyan hatásokon, amit Jeremy Kyle vagy Lara Croft megjelenése jelet - biztos, hogy bárki modern erkölcsi relativizmusát az irodalom befolyásolta? Kétségtelenül - igen. Amikor egy fiatal író, Chris Manby még 21 éves volt, egy ismerőse megjegyezte, hogy Bovarynéra emlékezteti. Ő azt hitte, megdicsérték - mígnem elolvasta a könyvet.

A könyvek márpedig erős tudatalatti hatással bírnak. Mi másért tiltották volna a Lady Chatterley szeretőjéről szóló erotikus történet elolvasását, mint azért, mert tartottak attól, hogy fiatal lányok generációi nőnek majd fel úgy, hogy a kertész után futnak?

A mai regényekből kapott erkölcsi leckék azonban homályosak. Vannak művek, amelyekben a gátlástalan szereplők büntetlenül megússzák. Sokszor egyenesen a főszereplők. A kommersz fikciók írói, kiadói pedig arra alapoznak, hogy az olvasó végülis mindenképp szimpatizálni fog a hőssel.

Ma pedig - hiába vannak társadalmi és fizikai hátrányai - Bridget Jones túllép a lerobbant Danielen, és Mark Darcynál köt ki. Harry Potter legyőzi a gonosz Voldemortot, és a prózaibb iskolai vészhelyzetekben is rendre kiáll igazáért. Hogy a Da Vinci-kódból milyen erkölcsi tanácsot olvashatunk ki, az viszont már kérdéses - kivéve, hogy sose bízzunk katolikus papokban, albínó szerzetesekben és az angol arisztokráciában.

Alapvetően az irodalom megerősít bennünket abban újra és újra, hogy a világnak csak egy alapvető rendje van.