Ha valaki a mai aktuális dívákon nevelkedik, nehezen értheti meg, hogy Janis Joplin miért számít kultikus figurának. Önrombolásban véleményünk szerint a pop jelenlegi királylánykáinál sincs hiány, Joplin bája sem itt keresendő, még akkor sem, ha valamennyire összefügg vele.

Janis Joplin nem is polgárpukkasztása miatt felejthetetlen, hátborzongató és a szívek mélyébe szúró hangja önmagában csak zseniális énekesnővé tette volna. Azonban ő valami teljesen felfoghatatlan módon adta át magát az általa közvetített zenének , amit éppen ezért nem botorság művészetnek nevezni. Nem volt milliárdos háttér mögötte, megtervezett produkció, gyönyörű külső.
Kiállt, énekelt, és ennyi elég volt a varázslathoz. Egyszerűnek tűnik a képlet, közben mégis számos amúgy nem is feltétlenül rossz zenész nem képes ennyire beleélni magát saját dalaiba (természetesen megvédenénk sok nem nevesített előadót, akik ha nem is ennyire végletesen, de ugyanezt teszik a mai napig).





Persze egyértelmű, hogy hiába üvöltözött, sírt, kiabált volna énekléssel körítve, ha nincsenek jó dalok, és teljesen különleges hangja hozzá. De még a videófelvételekről is átjön az a fajta ritka beleélés, amiről csak a legnagyobb elismeréssel írhatunk.

Adózzunk azonban a tények világának is egy kicsit! Janis Joplin 17 évesen hagyta el a családi fészket, kocsmai éneklésből és mosogatásból kereste meg útravalóját San Franciscóba (1963 körül). Itt lett a Big Brother and the Holding Company énekesnője, ezen a poszton kápráztatott el mindenkit a Monterey-i fesztiválon. A lenyűgöző előadás hallatán, és összetéveszthetetlen hangja után nevezték el „károgónak”. 1968-ban jelent meg második nagylemezük a Cheap Thrills, ami elsöprő sikert aratott, többek közt olyan daloknak köszönhetően, mint a Piece of My Heart. Ezt a számot eredetileg Erma Franklin (nem csupán névazonosság, Aretha Franklinnek, a soul királynőjének nővéréről van szó ) énekelte, de a mai napig 10 emberből 9-nek a Joplin-féle verzió ugrik be először.

Mialatt a karrierje egyre nagyobb magasságokba repítette, ő egyre mélyebbre süllyedt a kábítószerek és az alkohol rabságába. Szexuális életére pedig jellemző volt hitvallásának „szeress szenvedélyesen” félmondata, legendákat zengtek szabadosságáról. A világhír felé tartó énekesnőt zűrös magánélete sem akadályozta meg abban, hogy 1969-re világsztárrá váljon. Utolsó albumát 1970 elején vették fel, azonban megjelenését már nem élte meg. Még fel sem ocsúdott a világ Jimi Hendrix halálhíréből, mikor 1970. október 3-án Joplin felénekelte "Me, And Bobby McGee"című dalát, majd másnap holtan találták szállodai szobájában.

Hamvait – kérésére – a Csendes-óceánba szórták, halála után maradt körülbelül 2000 dollárnyi vagyonát barátai elitták az emlékére tartott bulin. Emléke és hangja örökké él.