„Egyetlen ház áron aluli eladása a Terézvárosban elégséges motivációt szolgáltatott a nyomozó hatóságnak a hazai jogalkalmazásban új frontot nyitó lépéséhez” – kezd cikkét a Népszabadság a terézvárosi ingatlanpanama kapcsán. Na erre varjunk gombot kedves olvasó! Végre megtörtént az, hogy a közvagyont elherdálók ellen keményen fellép az ügyészség, erre egy mértékadó napilap olyan kifejezésekkel, hogy „egyetlen ház”, meg hogy „elégséges motiváció” címoldalon próbálja elbagatellizálni az ügyet. Na kérem, itt tart ma a függetlennek látszó média.

A cikk azt bizonygatja, jogértelmezési kérdés az, hogy egyáltalán meg lehet-e gyanúsítani önkormányzati képviselőt az általa hozott döntésért. A napilap természetesen próbálja arra terelni a figyelmet, hogy ez nem jogszerű. Tény, hogy a kérdést hosszas jogvita előzte meg. Végül a Legfelsőbb Ügyészség egy korábbi állásfoglalása volt a döntő: ez alapján lettek az MSZP-s és SZDSZ-es képviselők gyanúsítottak.

Maszatolás csak

A helyzet azt, hogy lehet itt jogi vitát folytatni, meg alkotmányjogászokat felkérni, de ez csak elmaszatolása lenne az ügynek. Ezt az országot annyira szétlopták már a különböző színű politikusok, a közvagyont olyan szinten herdálták el, hogy egyszer végre megálljt kellett ennek parancsolni. Az ügyészség most ezt tette. Úgy tűnik, megjelent közöttük egy olyan generáció, aki elég tökös volt ahhoz megtegye. De az is lehet, hogy eléggé felkapták már a vizet látva a szemük előtt zajló gigalopásokat, hogy kimondták: ennyi, betelt a pohár, most mi jövünk.



Merthogy ezzel talán vége van a pofátlan lopássorozatnak. Nem vagyunk idealisták, tudjuk, hogy a hatalmi pozícióban lévő politikusok mindig is ki fogják használni előnyösebb helyzetüket vagyoni gyarapodásukért. De azzal, hogy most börtönrácsok árnyéka vetül gyakorlatilag a teljes szocialista és liberális frakcióra, az ügyészség egy fontos visszatartó erőt vetített minden politikus elé: a félelmet.

Precedens lehet

Míg eddig felelősség nélkül megtehettek mindent, mostantól kezdve ez már sosem lesz így. Precedens értékű tehát az ügy. És az, hogy a volt centrum pártos, ma MSZP-s képviselőt már rabosítottak is, végkép elveheti a kedvét a közvagyon mesés kincséhez közel kerülőket a további zsebtöméstől.

A vita persze arról kezd szólni, hogy mennyire van felelőssége az önkormányzati képviselőnek a saját maga által meghozott döntésekben. Na de kérem? Ez komoly vagy vicc? Mert viccnek kicsit erős… Ki a fene a felelős az önkormányzati vagyonért, ha nem azok, akik kezelik, akik szavaznak róla? A lakosok? A sarki fűszeres? Persze hogy nem. Éppen azok felelnek érte, akik gondozzák.

Mint a mesében

Ha a gazda rábízza a birkáit a juhászra, és az este feleannyit hoz haza, mint amit reggel kihajtott a mezőre, a gazda jó esetben úgy vágja fültövön a juhászt, és küldi el héthatárral arrébb, hogy a lába sem éri a földet. Ha a gazda nem annyira jó fej, és minden vagyona a birkákban volt, akkor meg megy a bíróhoz, aki dutiyba dugja a felelőtlen juhászt. Rém egyszerű. Legalábbis a mesében.

A valóság persze árnyaltabb. Kolláth György alkotmányjogász több helyen is kifejtette a képviselők nem felelősek a szavazatukért, maximum politikai felelősség terheli őket. Alkotmány ide vagy oda ez felháborító. Akármennyire is tiszteli az ember az Alkotmányt (bármennyire is toldozott foldozott, és sokak szerint nem is igazán jó, mégis az első számú törvényünk), ez az érvelés képtelenség.

Nagy szerencsénkre mind az ügyészség, mind a rendőrség is így látja. Nem beszélve arról a nem megkerülhető információmorzsáról, miszerint ügyészségi utasítás nélkül is volt annyi bizonyíték a képviselők ellen, hogy meggyanúsítsák őket.

Alamuszi kutya nagyot ugrik

A meggyanúsítottak persze verik most a palávert minden lehetséges fórumon, hogy a Fidesz meg a KDNP hadjáratáról van szó, és politika van mögötte. Ez egy kevésbé tájékozott polgárnak nyilván eléri a fülét, főként, ha velőig baloldali. Ám ezzel több gond is van. Egyrészt az ügyészséget politikai elfogultsággal vádolni sosem kifizetődő dolog, nem szokta elérni a célját.

Másrészt a rendőrség a rendészeti minisztérium alá tartozik, ha tehát nagyon politikai szálakat akarunk találni, akkor épp a szocialista Draskovics Tiborba botlunk, aki e tárcának a vezetője. Harmadrészt nem elhanyagolható az sem, hogy a mostani ellenzéki ugyanúgy sutyizik meg mutyizik, illetve készül a sutyizásra-mutyizásra ahogy a mostaniak teszik. Nekik sem jön túl jól az, ha az ügyészség kíméletlen szigorral kezdi kezelni a politikusokat. Mert mi lesz, ha majd ők szeretnének egy kicsit harácsolni?

Az ügy felvet persze egy ennél jóval nagyobb léptékű és jóval kínosabb kérdést is. Ha az önkormányzati képviselőket meg lehet gyanúsítani azzal, hogy szavazataikkal közvagyont herdáltak, vajon, meddig élhet az országgyűlési képviselők mentelmi joga? Mert sajnos nem kellene sokáig keresgélni ahhoz, hogy találjunk nagyon hasonló ügyeket a törvényhozás legfelsőbb házában is.