Nehéz eligazodni az adóreformon. Jobban mondva a politikusokon, akik ezt tálalják nekünk. Gyurcsány Ferenc kijelentéseit csak azért nem idézzük, mert az elmúlt két évben annyi mindent összehordott ez ügyben, hogy már senki sem igazodik ki rajta. Orbán Viktor ezzel szemben mániákusan ismételgeti az „adócsökkentés” varázsszót. Kinek van igaza?

Ahogy a válság ideért a költségvetés összeomlott. Újra volt szükség, amibe már nem férhetett bele az adó és/vagy járulékcsökkentés. Ezt könnyű volt megmagyarázni, hiszen ha válság van, akkor minden forintra szükség van, nem lehet felelőtlenül osztogatni. Mert az adócsökkentés ezt jelentené – legalábbis a kormányoldal szerint.

Az ellenzék ezzel szemben éppen azt állítja, csak ez lehet a megoldás a gazdaság élénkítésére. Valljuk be, az adócsökkentés mindig is a politikusok legkedveltebb jelszava volt. Ám ennél demagógabb és populistább kijelentés nem sok van a politikában. Főként akkor, ha nincs hatalmon az ezt kijelentő vezető, így mondhat bármit, beváltani nem kell az állításait.

Nincs semmi bizonyíték

Jó lenne bizonyítékokat találni arra, kinek van igaza. Mert elképzelhető, hogy Gyurcsány Ferenc valóban az ország érdekeit védi, azért nem fog bele adócsökkentésbe. Lehet, hogy mint felelős vezető, tudja, mit okozna egy ilyen lépés.

Első körben nyilvánvaló, hogy egy általa 2008 szeptemberében meghirdetett 1000 milliárdos adócsökkentés csak akkor működhetne, ha legalább a nagy részére meglenne a fedezet. Vagyis, ha ennyivel kevesebb adóbevételhez jut az ország, azt máshonnan pótolni kell, hogy ne legyen kiugróan magas a költségvetés hiánya, vagy ne kerüljön elérhető közelségbe az államcsőd.

Bakihegyek

Ezzel csak az a gond, hogy a Gyurcsány-kormány(ok) szakmailag eddig sem teljesítettek túl jól. Olyan egetverő bakikat követtek el, hogy lassan már kész röhej tárgya Magyarország. Egyedül a válságkezelésben tudták összekapni magukat. Ám ez a kezelés sem lehetett igazán tökéletes: Dominique Strauss-Kahn, az IMF elnöke bizonyosan nem baráti látogatásra érkezett hirtelen Gyurcsány Ferenchez a múlt héten.

Nem beszélve arról a paradoxonról, hogy ha egy adott módon gondolkozó ember problémát okoz, ugyanavval a gondolatmenettel nem lehet azokat megoldani. Hogyan várhatnánk hát megoldást olyanoktól, akik ide juttatták az országot? Nem csak gyakorlatilag, de elméletileg is lehetetlen.

A másik oldal hülyesége

Orbán Viktor adócsökkentési kijelentései legalább ennyire izgalmasak. Persze ellenzéki politikusként szinte kötelező ezt mondania. Ám az esztelen adócsökkentés biztos tragédiát jelentene az országnak. A legutóbbi kijelentése éppen azért érdemel nagyobb figyelmet, mert jóval árnyaltabban fogalmazott.

Azt mondta, az általa felvetett példák (lásd keretes szöveg) „mind konszolidáltnak tekinthető időszakokban történtek. Most pedig krízis van. Valóban komoly kérdés, hogy krízis-körülmények között mennyi az átváltási idő az adócsökkentés mennyi időn belül térül meg. Ezt ma senki nem tudja. De én azt állítom, nincsen más út előre, csak ez az egyetlen út."

A buta vagy a hülye kell?

Ezzel végre kimondatott, fogalma sincs mi történne, ha egy hirtelen adócsökkentést vezetne be az ország. Ez pedig legalább annyira félelmetes számunkra, mint a gyurcsányi dilettantizmus. Ha szeretnénk leegyszerűsíteni a kérdést, akkor a közül kell választanunk, hogy egy szakmailag alkalmatlan, vagy egy meggondolatlan, forrófejű ember vezesse Magyarországot?

Még belegondolni is szörnyű, hogy ez a két lehetőségünk van… azaz nem egészen. Mert ha nagyon rosszra fordulnának a dolgok, akkor az IMF majd mindent megold. Csak akkor meg a függetlenségünk veszik el örök időkre. Bárhogy lesz is, aligha fohászkodhatunk máshova, mint a feljebbvalóhoz: Isten óvjon minket!