Hihetetlen, hogy ezeknek a tudósoknak mennyi idejük van - és hogy ezért mennyi pénzt kapnak. Nemrégen például egy tudóscsoport kikísérletezte az ideális sajtosszendvics képletét, most meg arra eszméltek rá, hogy a borostás férfiak - legalábbis Eduard király egykori tartományában - sokkal lúzerebbek, mint akik nem azok. Ebből persze arra is következtethetünk, hogy Clint Eastwood, George Clooney és Dr. House nem Walesből származott, ők ugyanis borostájukkal hódítottak.

A rettentően érdekfeszítő felmérés kimutatta - amely húsz évet vett igénybe (itt szeretnénk megjegyezni, hogy ezt az időt semmiképp nem lehetett volna valami értelmesebbre, mondjuk a pénisztágítók továbbfejlesztésre felhasználni) -, hogy a borostás férfiak közül sokkal többen halnak meg agyvérzésben és infarktusban, mint a csupasz képű társaik. A Hírextra szerkesztősége csak zárójelben jegyzi meg, hogy a reformkorban ugyanez a felmérés pont ennek fordítottját mutatta volna ki és a jelenségnek semmilyen biológiai oka nincs. Hogy miért is? Mindjárt rávilágítunk.

Induljunk ki abból a bulvárújságok intellektuális színvonalát teljességgel jellemző mondatból, amit a fűszeres lap közöl tisztelt olvasóival: „Érdekes módon a ritkábban borotválkozók között nagyon sok volt a nőtlen férfi. Vajon hogyan függ össze mindez?” A kedves olvasók nyilván ki nem találnák, hogy azért, mert a nős férfira néha rászól a kedves neje, hogy „Borotválkozzá mán meg, vazze!” - emiatt nincs borostája. Tehát a borostás férfiak nem azért nőtlenek mert szőrös az arcuk, hanem azért szőrős az arcuk mert nőtlenek (mivel nincs ki rászóljon, és e-nélkül a lelkes férfinép hajlandó némi slamposságra).

A reformkorban viszont épp fordítva volt: ott a szakállas-bajszos, de minimum a borostás férfiak hódítottak, és a „csupasz patkányok” meg hoppon maradtak. És mert hoppon maradtak, ezért lelkileg elhanyagoltak voltak, ami persze megnöveli a testi bajokat is, mint az infarktus és az agyvérzés. Látják, ennyire egyszerű, és ehhez csak némi józan paraszti ész kellett.

De nem, ugyanis a "nem pirospaprikának nevezett bulvárlap" megkérdezte dr. Bense Tamás háziorvost, hogy szerinte vajon mitől lehet ez. A válasz, bármily meglepő: ugyanaz, mint a miénk, kissé hosszabban, a reformkort kihagyva. De nem lenne bulvár a bulvár, ha szakértő mellett meg nem szólaltatnának valamilyen celebet, aki bár lepkefingnyit nem ért a témához, de neve miatt tízszer több olvasót vonz a cikk, mintha nem lenne ott. Ez esetben Nacsa Olivér volt a díszpéldány, aki elmondta, hogy ő az egyetlen kivétel, aki erősíti a szabályt. Köszönjük Olivér!

Aki nem hiszi, nyaljon sót!