Maradandó hatású klímaváltozás

"Sokan azt gondolják, hogy 100-200 év alatt helyreáll a normális állapot, ha megszüntetjük a szén-dioxid-kibocsátást, pedig ez nem igaz" - mondta Susan Solomon, az amerikai óceán-és atmoszférakutató intézet (NOAA) munkatársa.

A Solomon vezette nemzetközi kutatócsoport meghatározása szerint az számít irreverzibilis - maradandó, vissza nem fordítható - klímaváltozási hatásnak, amely ezer évig fennmarad még akkor is, ha egyik percről a másikra nullára csökken az emberi tevékenység következtében a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyisége.

Ilyen hatás az átlaghőmérséklet világszerte tapasztalható emelkedése, a csapadékeloszlás átrendeződése a Földközi-tenger térségében, Afrika déli részén és Észak-Amerika délnyugati régiójában, valamint a tengerszint-emelkedés, amit várhatóan tovább fokoz a szárazföldi jég olvadása Grönlandon és az Antarktiszon. "A klímaváltozás lassú, de nem lehet feltartóztatni, és az emberek még egyáltalán nem fogták fel, hogy a következmények milyen hosszú ideig hatnak" - mondta Susan Solomon, a szakterület egyik legismertebb tudósa, az ENSZ éghajlatváltozást kutató kormányközi bizottságának (IPCC) egyik vezetője.

A változásokat a felszínről visszaverődő napfényt csapdába ejtő légköri gázok hajtják előre. Ez az üvegházhatás, a szén-dioxid pedig a legfontosabb üvegházgáz, mert évszázadokig tart mire eltűnik. Csaknem 50 százalékban ugyan más gázok okozzák a felmelegedést, ezek viszont sokkal hamarabb lebomlanak, mondta Solomon.

A tanulmány szerint az ipari forradalom előtt nagyjából 280 ppm (parts per million - milliomod rész) volt a légköri szén-dioxid-koncentráció. Ez mára 385-re emelkedett, és a politikai és tudományos diskurzus tárgya jelenleg az, hogy vajon stabilizálható-e a koncentráció ezen a szinten.

Solomon és munkatársai szerint amennyiben a 450 és 600 ppm közötti sávban tetőzik a szén-dioxid-koncentráció, akkor Dél-Európában, Észak-Afrikában, Észak-Amerika délnyugati részén és Nyugat-Afrikában annyira csapadékszegény lesz a nyár, mint az észak-amerikai nagy alföldeken a harmincas években, amikor sokáig porteknő (dust bowl) néven emlegették a térséget sivár kietlensége miatt.

"Minél tovább halogatjuk a cselekvést, annál súlyosabb lesz a helyzet, amelyhez alkalmazkodnunk kell majd" - mondta Gerald Meehl, az amerikai atmoszférakutató központ (NCAR) munkatársa, aki nem vett részt Solomon vizsgálatában. A tudósok eddig is tisztában voltak a klímaváltozás hosszú távú hatásaival, a PNAS-ban megjelent tanulmány azonban kibontja és megvilágítja a jelenségnek ezt az oldalát. "Ez a valóság, a politikusok és a közvélemény azonban még nem szembesült vele" - mondta a szakértő. "A tanulság egyértelmű: hamarabb kell nekiállni a munkához, mert mire mindenki felismeri, hogy elérkezett a változás, már késő lesz bármit is tenni, és amint a kollegák rámutatnak, számos szempontból már most is nagyon késő van."