Megvalósítható a terv?

A Los Angeles Times minapi tudósítása szerint Obama szeretné a muszlimok Amerika-ellenes beállítottságát fokozatosan leépíteni. A helyzet ugyanis az előző amerikai elnök, George W. Bush nyolcévnyi kormányzása alatt nem hogy enyhült volna, hanem még tovább fokozódott.

Az új elnök kormányzásának első száz napjában szeretne beszédet mondani egy muszlim országban. Az újság szerint Egyiptom, Pakisztán vagy Indonézia neve merült fel lehetséges helyszínként. Obama a január 20-án tett esküjében teljes nevét kimondta, így abban az arab eredetű Huszein keresztneve is szerepelt, ezzel is hangsúlyozva származását.

A hét elején Barack Obama az „Al-Arabiya” arab hírtévének adott interjújában újra megerősítette, hogy szándékában áll felkeresni a nagyobb muzulmán országok fővárosait és beszédet mondani az ott élő embereknek. Obama elmondta: fiatalon éveken át élt Indonéziában, illetve más muzulmán országban is járt akkortájt és utazásai meggyőzték, hogy „a hittől függetlenül az embereknek mindenütt vannak közös reményeik és álmaik”.

„A feladatom, hogy megértessem a muzulmánokkal: Amerika nem az ellenségük” – mondta, majd elismerte, hogy a muszlimok gyűlölete nem alaptan, hiszen „követtünk el hibákat, mi sem vagyunk tökéletesek”.

Mindezekkel együtt Obama emlékeztetett rá, hogy az arab-amerikai viszony nem volt mindig ilyen rossz, és hogy érdemes lenne felidézni a 30-40 évvel ezelőtti kapcsolatukat, amelynek a fő jellemzői az egymás irányában tanúsított tisztelet és partnerség volt.

Barack Huszein Obama

A grandiózus elképzelést hallva felmerül a kérdés: Obama miért lenne alkalmasabb személy a kapcsolatok helyreállításának, mint az elődei? Egyrészt a fent említett okok, másrészt a lehetséges választ az amerikai iszlámszakértő, Daniel Pipes is megadhatja. Ő kétségbe vonja Obamának az Egyesült Államok iránt való feltétlen elkötelezettségét, és ezzel összefüggésben kijelenti: Obamának már most is túl szoros kapcsolata van bizonyos iszlám körökkel.

A Harvard Egyetemen is oktató Pipes szerint Barack Obama nem menne át a kormányalkalmazottakat érintő nemzetbiztonsági szűrésen. Szerinte a fő probléma az elnökjelölt radikális iszlamistákkal való kapcsolataival van. Ezt támasztják alá a következő tények: Obama költségeit a Harvardon például az a Khalid al-Manszur fedezte, aki iszlamista nézetei mellett arról is nevezetes, hogy a szaúdi al-Valid bin Talal herceg tanácsadója (Bin Talal a radikális amerikai muszlim szervezet, a CAIR legnagyobb pénzelője).

Emellett a szintén radikális muszlim szervezetekkel kapcsolatban álló bizonyos Lukman Abdul-Hakk ingatlanmágnás avatta fel Obama kampány-főhadiszállását, amely történetesen a saját tulajdonában levő épületben található. További bizonyítékot jelent a professzor állítására, hogy Obama kampánycsapatának egyik tagja, Minha Huszaini pedig rögtön a kinevezése után olyan muszlimokkal találkozott, akik nyíltan támogatják a radikális palesztin szervezetet, a Hamászt.

Konkrét lépések

Barack Obama a beiktatása utáni első intézkedéseként elrendelte a guantánamói katonai börtön egy éven belüli bezárását. Ezenkívül elrendelte a terroristagyanús foglyok elleni eljárások felülvizsgálatát.

Következő lépésként pedig a Közel-Keletre küldte George Mitchell elnöki különmegbízottat azzal a határozott utasítással, hogy ez eddigi gyakorlattól eltérően először hallgassa végig a szembenálló feleket, s csak utána alakítsa ki az Egyesült Államok hivatalos álláspontját.

Formálódik tehát egy új amerikai politika, amelyet ha az amerikai kormányzat következetesen végigvisz, akkor akár az arab világgal való megbékélést is maga után vonhatja. Persze ehhez a radikális iszlám vezetők fogadókészségére is szükség van, s ha mindez megvalósul, akkor idővel Obama akár Teherán főterén is kijelentheti: „Yes, We Can!