Az RMDSZ ezt másképp számolja. Markó Béla szövetségi elnök a HírExtrának nyilatkozva elmondta, hogy az erdélyi magyarság ugyanabban az arányban megy el szavazni, mint a románság, másfelől pedig azt az 5-7 százalékos szavazatarányt folyamatosan hozni tudják.

Ők nyilván arculati szempontból a lehető legkedvezőbb interpretációt alkalmazzák. Ha még azt is számításba vesszük, hogy a magyar nemzeti motiváció ellenére ilyen gyenge a támogatottságuk, akkor az tényleg nehéz helyzetet jelent a számukra. A kormányból való kimaradás ráadásul rengeteg eszköztől, különösen anyagi eszköztől fosztotta meg őket. Ma már nem tudják megmagyarázni, hogy miért fontos a magyaroknak az RMDSZ jelenléte. Eddig ő osztotta el azokat a pénzeket, amelyeket pártként kapott Bukarestből, vagy éppen Budapestről, s rendelkezett a kormánypénzek garmadája felett. Ennek most vége.

Logikus lehet egy olyan érvelés is, hogy pont azért fontos az RMDSZ jelenléte, hogy visszakerüljenek a pénzosztó szerepbe.

Igen. Azonban nincs közvetlen lehetőség a visszakerüléshez. Könnyű belátni: ha ekkora sikert aratott az RMDSZ, akkor miért maradt ki a kormányból? Ezzel nem tud motiválni.

Milyen a viszonya az RMDSZ-szel, illetve Markó Bélával?

Joviális és normális kapcsolat, elvi ellentétek vannak közöttünk. Annyiban rossz a viszony, hogy a magyar nemzeti érdekképviselet gyengült, s emiatt szembekerülünk egymással.

Hogyan tekint a Szövetségre? Mint egy Markó-alakulatra, vagy mint egy széles ideológiai alapon álló, eltérő eszmeiségeket, habitusokat, értékrendeket tömörítő szövetségre?

A széles ideológiai alap csak a látszat. Éppen az a nagy baj, hogy az RMDSZ elpártosodott, szövetségből párttá zsugorodott. Egyike lett a romániai pártoknak, a pártegységet összetéveszti a nemzeti egységgel, a pártérdeket a nemzeti érdekkel. Nincs kihívója az erdélyi magyar politikai életben, egyeduralmat gyakorol. Tulajdonképpen az RMDSZ a romániai magyarság MSZP-je.

2007-ben az RMDSZ EP-listájára felkerült Sógor Csaba, akit egyfajta kapocsnak tartottak Markó Béla és Ön között. Lehetett-e ezt úgy értékelni, mint az RMDSZ egyfajta gesztusát az Ön irányában?

A helyzet teljes félreértésén alapul. Sosem szerepelt kapocsként, sőt, azért került fel a listára, hogy egy székelyföldi szenátorral és egy református pappal üssenek ki engem, vagyis vigye el a székelyföldi és a református szavazatokat. Éppen én voltam az, aki 2007 februárjában befutó helyre javasoltam Sógor Csabát. Akkor Markóék élesen ellenezték ezt, amikor azonban látták, hogy összegyűlt a 140 ezer aláírásom, s komolyan kell engem venni, akkor találták ki, hogy Sógor mégis kerüljön befutó helyre. Sógor Csaba is tudatában van annak, hogy ha nem ellenem indult volna az RMDSZ-ben, akkor most nem lenne európai parlamenti képviselő. Ez egy csúnya politikai játék volt. Ezt akár el is lehet felejteni, de ha már kérdezte, elmondtam…

Egy megjegyzést engedjen még meg ezzel kapcsolatban. Ezek szerint Ön ab ovo el tudta volna képzelni Sógor Csabát az Európai Parlamentben. Magyarul lehet önök között közös nevezőt találni…

Az én püspökségemen volt külügyi előadó tanácsos Sógor, s én magam is támogattam a jelöltségét a Szenátusba. Számomra ez erkölcsi kérdés volt, ugyanis menet közben a másik táborba sorolt be.



Pénteken Marosvásárhelyen találkozik Markó Béla szövetségi elnökkel. Lehet tudni, hogy mely témák lesznek napirenden?

Egyetlen téma szerepel valójában, ez pedig a nemzeti lista felállítására vonatkozó kezdeményezésem, az európai parlamenti választásokra való felkészülés, illetve az ebben való együttműködés. Ezzel kapcsolatban azonban egy sor elvi kérdés is felkerül a napirendre, ugyanis nem egy pártegyezkedésre készülünk, hanem az együttműködés elvi alapjainak megteremtésére törekszünk. Ha ez nem történik meg, akkor olyan pártszempontok érvényesülnek, amelyek nem szolgálják megfelelően a nemzeti érdeket. Szeretnénk elérni, hogy az autonómia ügyében, önmagunk megszervezésében, a szövetségi építkezésben, az anyagi alapok elosztásában megegyezés szülessen.

Lesz-e szó az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumról?

Igen. Tavaly szeptemberben már majdnem minden pontban megegyeztünk, csak az a pont hiányzott, hogy fellépek-e az RMDSZ- listára, vagy nem. Miközben mi, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, illetve jómagam az összes többi pontot tartottuk fontosnak, ők ezt az egyet. Akkor vált gyanússá az egész. Azonban azt gondolom, hogy ma már annyira letisztult az elvárás, hogy most van valódi esély az összefogásra.

Milyen politikai, hangsúlyosan magyar intézményrendszert tud elképzelni Erdélyben?

Sólyom Lászlóval is felmerült a kérdés, illetve Orbán Viktornak is elég markáns véleménye van ezzel kapcsolatban. Az igazán tartós megoldás a törvényes és az intézményes rendezést jelenti. Minden más az aktuális politikai helyzet haszna, vagy kára: ma engednek, holnap megszorítanak, ma jóban vagyunk, holnap kiűznek. Ez a nagy deficitje a kormányoldalon politizáló kisebbségi magyar politikának mind Szerbiában, mind Romániában, mind Felvidéken. Beérték aprópénzzel, látványos, de rövidtávú politikai haszonnal.

Nem eléggé stratégiai igényű a gazdanemzetekkel való kapcsolat, vétek pillanatnyi politikai haszonért, vagy pártszempontok szerint megalkudni. Ezért helyezzük előtérbe folyton folyvást az autonómiát. Amíg nincs egy mély, átfogó, stratégiai rendezés, addig ki vagyunk szolgáltatva a többségi politikának. Nagy tanulság az RMDSZ kormányon kívülisége: nem szabad egyoldalú, haszonelvű pártpolitikát folytatni a magyarság ügyében, hanem szabadságharcos múltunk radikalizmusával kell törekednünk az önálló politizálásra. Csak így várhatjuk el a megegyezést is.