A tehetős törzsvendégek közül - akik pedig megengedhetnék maguknak, hogy kibéreljék a méregdrága páholyok egyikét - már többen visszamondták a részvételt, arra hivatkozva, hogy a pénzügyi-gazdasági válság közepette mégsem lenne helyénvaló dolog ország-világ szeme láttára vígan mulatozni. Az operaház igazgatója, Ioan Holender is összerúgta a port a nagyszabású társasági eseményt hagyományosan közvetítő ORF köztelevízióval, állítólag azért, mert a tévé nem fogadta el a közvetítéssel kapcsolatos javaslatait.

És bár most is lázas találgatás előzi meg, hogy kik lesznek a fővendégek, ki kinek a karján jelenik majd meg a táncparketten, távolról sem övezte akkora izgalom az egyik törzsvendég, a dúsgazdag osztrák építőipari nagyvállalkozó, Richard Lugner szerdai bejelentését, hogy az idén kit kíván bevezetni az "elit világába".

A 76 éves mágnás, akit a sajtó időnként csak Habarcsként emleget, mindig is híres-hírhedt volt a páholyában felbukkanó "cicusairól", az őt körüllengő fiatal lányokról. Választása az idén a Született feleségek egyik sztárjára, a szőke Nicollette Sheridanre esett. Voltak, akik döntését nyomban fanyalogva fogadták, mondván, az amerikai filmszínésznő nem az első vonalból való, személye "leértékeli" majd a bál értékét. És mintha csak maga is alá akart volna játszani a fintorgó megjegyzéseknek, a vállalkozó Nicollette Kidmanként mutatta be februári vendégét...

Egyébként előzetesen lábra keltek olyan találgatások, amelyek szerint Lugner, akinek a nevét bevásárló-szórakoztató központ - Lugner City - viseli a Gürtelen, Eva Longoriát vagy Beyoncé Knowlest szerette volna meghívni, ők azonban kikosarazták. Tavaly Susan Sarandonnal az oldalán akart villogni, de akkor is "be kellett érnie" a sajátos stílusú vetkőzőszámairól nevezetessé vált Dita von Teese-zel.

A sajtót azonban elsősorban az foglalkoztatja, vajon megtelik-e az idén is az Operaház patinás épülete, lesz-e hétezer bálozó - és lesz-e kellő felhajtás, csillogás, színpompa, botrányszag, mint a korábbi években?

Az első hivatalos operabált hetvennégy éve tartották az osztrák fővárosban, azóta szinte fogalommá vált szerte Európában. Már az 1935. január 26-án megrendezett estély is botránnyal végződött, miután kiderült, hogy a 4000 vendég közül több mint százan hamisított belépőkkel vettek részt rajta, az átlagosan 25 schillingbe kerülő belépőt 12,5 schillingért vásárolták meg kéz alatt. (Valójában az első - igaz, nem "államinak" tekintett, ám I. Ferenc József császár által engedélyezett - bált még 1877. december 11-én Hofopern-Soirée néven rendezték meg a Staatsoperban.)

 Az eseményt sokszor lemondták a történelem során. A Németország által megszállt országban a birodalmi kormány utasítására 1939-ben rendezték meg a hosszú ideig utolsó Operabált. Csak tizenhét év elteltével, a háborúban megrongálódott Staatsoper újjáépítését követően, 1956. február 9-én hangzott fel újból a "Mindenki keringőre!" felhívás. Legutóbb pedig 1991-ben az Öböl-háború miatt fújták le a rendezvényt.

A bál fénye és varázsa mindazonáltal nem sokat változott 74 év óta, hiszen olyan különleges alkalomról van szó, amikor összegyűlnek az egykori császárváros és a nagyvilág előkelőségei: uralkodók, hírességek, filmcsillagok, vezető politikusok és pénzmágnások százai táncoltak már a rangos társadalmi eseményen.

Az általában a farsang utolsó vasárnapját megelőző csütörtökön megrendezésre kerülő esemény, amelynek színes forgatagát minden évben milliók csodálhatják meg a televízióban, tulajdonképpen a bécsi báli szezon ünnepélyes záró aktusa, egyfajta betetőzése az évadnak.

Egyszersmind legjövedelmezőbb vállalkozása is: a tavalyi estély szintén nagy anyagi sikert jelentett az opera számára, a tiszta nyereség meghaladta az egymillió eurót. Csupán egy egyszerű belépőjegy 230 euróba került, az asztalokról és páholyokról már nem is szólva (összesen 109 szeparét adnak bérbe). Az eladott 7230 belépőből 3,5 millió eurós bevétel származott.