„Követeljük, hogy a mérkőzést azonnal mondja le, és az adott időpontra más országgal kössön le egy barátságos mérkőzést, amely nem politikai célokat, hanem ténylegesen a válogatott felkészülését szolgálja” – áll a Jobbik által Kisteleki István MLSZ elnöknek elküldött petíciójában a február 11-én esedékes Izrael-Magyarország barátságos labdarúgó mérkőzéssel kapcsolatban.

Nekik is csak a szájuk mozog

Szóval követelik. Tegyék. Megtehetik. Erre találták ki a Jobbik Sportkabinetét. Mármint arra, hogy ilyen teljesen felesleges és a sport szempontjából senkit nem érdeklő bagatell dolgokkal foglalkozzon, mint ez. Ha ráérnek ezzel foglalkozni, hát tegyék. De ne így!

„Ön szerint melyik ország játszik barátságos válogatott meccset a gyermekgyilkos Izraellel?” – kérdezte még korábban egyik cikke címében az egyik „közvédelmi hírportál”. Kérem szépen, én úgy tudom, hogy Magyarország játszik barátságos meccset a nemrég valóban megkérdőjelezhető intenzitású háborút eszközlő UEFA tagállammal (erre mondta azt kérdésemre a Jobbik Sportkabinetének vezetője, Szilágyi György, hogy már az is „érdekes” tény, hogy Izrael labdarúgó szövetsége az Európai Labdarúgó Szövetség kötelékébe tartozik - ebben pedig van is valami, legalábbis földrajzilag elég nehezen értelmezhető). De lehet, hogy én tudom rosszul.

Nem sport, de nem is politika

Ráadásul az izraeli foci jó. A magyarhoz képest mindenképpen. Csak hogy egyetlen példát említsünk, a magyar válogatott egykori szövetségi kapitánya, Lothar Matthaus is a zsidó államban dolgozik a Maccabi Netanya csapatánál. Ő nem ment haza a gázai háború kitörése után, mint mondta nem érezte magát veszélyben. Ettől még persze el lehet ismerni, hogy mostanában sokkal veszélyesebb volt az ország, mint egyébként. Sőt egyetérteni is szabad a Jobbik alapvető gondolatával, miszerint az izraeli meccs politikai célokat szolgál.

Csak nem érdemes.

Azt mondja a Jobbik, hogy „a világnak kötelessége felemelnie a hangját a palesztin nép védelmében, és ebből a sport sem maradhat ki”. Szomorú gondolat. Mármint a második fele. Szomorú és szerencsétlen.

Nem hogy kimaradhat, hanem ki kell maradnia. Főleg a magyar sportnak. Amíg ezt nem értik meg a magukat már harmadik erőként aposztrofáló jobboldali ifjak, addig semmi értelme a sporttal foglalkozniuk. Sportkabinet? S mi lesz, ha valamilyen csoda, vagy éppen hogy nagyon is érthető és alakuló folyamat következményeképp nem csak hogy bekerülnek a Parlamentbe, hanem az aktuális kormányban találják magukat (ahogyan megtörtént Ausztriában vagy Szlovákiában)?

Mondjak egy jó viccet?

Milyen sportminisztere lenne az országnak, ha azt a Jobbik adná? Eléggé megrémültek ettől a rémképtől a sportkedvelő kedves olvasók, vagy menjek tovább? Remélem nem szükséges. Amíg ugyanis ilyen szerencsétlenül megfogalmazva, ilyen szerencsétlen dologból csinálnának országos ügyet nincs esélyük arra, hogy bárki is komolyan vegye őket. Se Kisteleki István MLSZ vezér, se az átlagos intelligencia hányadossal rendelkező magyar szurkoló.

Tény: a tegnap Kisteleki Istvánnak átadott, az izraeli meccs bojkottjára felszólító petíció a HírExtrán kívül (ebből a cikkből is kitűnik, hogy mi miért foglalkozunk vele) a következő nagyobbnak nevezhető internetes portálokon jelent meg, illetve ezek írtak róla: jobbik.hu, barikad.hu, hunhir.hu, kuruc.info, ujradikalis.info.

A veretes névsorból is kitűnik, hogy kik veszik komolyan a Jobbikot, legalábbis ha sportról van szó. Vagyis hogy pont nem arról. Kőkeménynek hitt látszatpolitikáról. (Ezek után persze senki nem fogja elhinni, hogy nem baloldali újságírótól származnak ezek a gondolatok. Pedig nem.)

Egyébként érdekel valakit, hogy Erwin Koeman, a magyar szövetségi kapitány milyen labdarúgókat szándékozik behívni a február 11-i Izrael elleni barátságos mérkőzésre?