Kétségben az egység

Európai Parlament

A választásokat követő kormányalakítási mizéria utáni időszak – a hagyományos kampányt leszámítva – megint a magyaroknál lesz az izgalmasabb. Ugyan egy EP-választásnak nincs akkora tétje, mint az országos parlamentinek, hiszen az Európai Parlament fellépési jogosítványai sokkal gyengébbek európai téren, mint országos téren az országos parlamenteknek. Az EP legnagyobb haszna kettős: országos szinten presztízst jelent, amit a belpolitikákban kiválóan lehet kamatoztatni, illetve egy rossz szereplés muníciót ad a politikai ellenfeleknek.

Másik haszna az, hogy az Európai Parlamentben „európaizálni” lehet közösségek számára fontos kérdéseket – azaz nemzetközi szintre emelni például a székely autonómia ügyét. Ehhez úgy érdemes felfogni a brüsszeli-strasbourgi parlamentet, mint egy „szövetségesgyűjtő” fórumot, az első lépést, s nem mint a megoldások kulcsát.

Erdélyben tehát arról van ma szó, hogy kié lesz a presztízs – vagy éppen a kudarc. Ebből a helyzetből az RMDSZ stratégái igen kifinomult érzékkel hozták ki a maximumot. Amennyiben nem jön létre a közös „nemzeti” (Tőkés László), vagy másképp nevezve „össznemzeti” (Markó Béla) lista, s az erdélyi magyarság a megosztottság miatt nem tud képviselőt küldeni az Európai Parlamentbe, akkor Tőkés Lászlónak elég nehéz dolga lesz megmagyarázni a magyarságnak azt, hogy miért indult külön – az RMDSZ magyarázkodnivalója gyakorlatilag a nullával lenne egyenlő.

A közös lista ugyanis kész van, azt már csak el kell fogadnia a püspöknek. Egy a bökkenő: Markó Béla ragaszkodik ahhoz, hogy a közös lista az RMDSZ keretein belül álljon fel. Annyi tehát az eltérés a püspök és a szövetségi elnök elképzelései között, hogy ketten más logóban gondolkodnak. A Szövetség tárgyalódelegációja nem vacakolt sokáig, múlt hét pénteken, Marosvásárhelyen felajánlották az RMDSZ-lista első helyét Tőkés Lászlónak.

Legyek

Ez egyfelől igen valószínű duplázást jelent Tőkés számára, sőt, még az is elképzelhető, hogy – rosszabb eredmény esetén – Erdélyből csak a püspök kerül az EP-be, ráadásul a nagy ellenfél, az RMDSZ listáján. Ez a gesztus meglepően nagyvonalú Markóék részéről (ezért reménykedve, de egy picit gyanakodva várjuk a folytatást), ami – ha a helyzet nem változik – szimpatikus lehet az „egypártrendszertől” ódzkodó erdélyi magyar szavazóknak.

Másodszor, az RMDSZ megszólítaná azon szavazókat, akiket már egy jó ideje nem tud. Ez különösen fontos lenne akkor, amikor egyébként is sok kritika éri a Szövetséget, hogy veszíti a szavazókat, valamint tény, hogy vannak, akik szerint az RMDSZ nem nyújt megfelelő képviseletet, ellentétben a radikálisabb nemzeti retorikájáról is ismert Tőkés Lászlóval. Tőkés felcsalogatása az RMDSZ-listára sok elveszettnek hitt szavazatot hozhatna az RMDSZ-nek, ami – s ez nem mellékes – a magyarság számára is egy erősebb legitimációt jelentene.

A harmadik „légy”, amit az RMDSZ leütne Tőkés indításával az, hogy nem kevés szelet fogna ki a Magyar Polgári Szövetség – amúgy is gyengécske – vitorlájából. Az világos, hogy a 2007-es siker, amelyet Tőkés László elért az európai parlamenti választáson saját magának, saját temesvári karizmájának volt köszönhető, s nem a Magyar Polgári Pártnak, amely támogatta a püspököt. Amennyiben Tőkés püspök az RMDSZ listájára kerül, az MPP (még Tőkéssel is igen halvány) esélyei végképp elszálltak arra, hogy az által fontosnak ítélt kérdéseket európai szintre tudja terelni.

A negyedik „légy”, amelyet a Szövetség ütne az, hogy újra az erdélyi magyarságot megtestesítő szerepébe tudna bújni. A közös, össznemzeti lista de jure az RMDSZ listája lenne, azaz amennyiben Tőkés elfogadja a meghívást, magyar-magyar „kiegyezés” az RMDSZ keretein belül történne meg.

Kudarc

Amennyiben Tőkéssel áll fel az RMDSZ-lista, a sikerből mindenki kiveszi a részét, a kudarc viszont inkább az erdélyi magyarságnak lenne pofon, s nem a magyar politikusoknak. Ők ugyanis – ti. a politikusok – megtettek mindent, megállapodtak, nem osztották meg az erőket. Persze ne felejtsük el, hogy a 6-7 százalékból bármikor lehet, ha a románok arányukban jóval többen mennek szavazni, mint a magyarok. Ennek pedig a lehetősége is fennáll.

Ebben az esetben a fő feladat a következő választásokig (2012) a hitel visszaszerzése. Ez azonban nem az RMDSZ-re, hanem Erdély magyar politikusaira vonatkozna, kollektíve. Ez a többtényezős erdélyi magyar politika, s ennek keretein belül a közös lista nagy előnye az RMDSZ szempontjából – amennyiben csak az RMDSZ lenne porondon, a kudarc is csak az övé lenne.

Amennyiben nincs megállapodás, s egy magyar sem kerül az EP-be, az RMDSZ-nek nem lesz nehéz a „különutasokra” húzni a vizes lepedőt.

Tőkés László

Tőkés László helyzete ennél fogva egy kicsit bonyolultabb, nehezebb. Az RMDSZ ajánlatának (első hely a Szövetség listáján) visszautasítása akkor kommunikálható könnyen, ha emellett sikerül kieszközölni Markóékból, hogy az RMDSZ-en kívül álljon fel a közös lista. Amennyiben a megosztottság a választásokon is megmarad, akkor azt a helyzetet csak a siker fogja tudni legitimálni. A siker pedig – ahogy Tőkés László a HírExtrának korábban elmondta – közös lista nélkül nem feltétlenül garantált.

Tőkés László ráadásul egy olyan szereplője az erdélyi magyar közéletnek (így a politikának is), aki még egyedül is számottevő, s nem megkerülhető. A külön indulás egyszer bejött – bár már az előtt is féltünk az eredménytől – másodszor azonban már nem biztos, hogy ez megtörténik (ld. a Tőkés Lászlóval készült interjúnkat). Az RMDSZ listáján első helyen indulni azonban majdnem biztos bejutást jelent. Amennyiben Tőkés az RMDSZ listán indul, magyarázkodhat az álláspontjának feladása miatt, amennyiben függetlenként indul, igen komoly veszélynek teszi ki a brüsszeli magyar képviseletet. Arról nem is beszélve, hogy a sikertelen szereplés csak frusztrálni fogja a magyarokat, így a következő megmérettetésen még nehezebb dolga lesz az erdélyi magyar politikusoknak, hogy – immáron vesztes helyzetből – ugorják meg az 5 százalékot akkor, amikor már igazán fontos, s nem csak presztízskérdésről van szó.

Legitimitás

Az azonban tény, hogy tőkés RMDSZ-színekben való indulása, illetve a lehetőség felajánlása azt is üzenné, hogy az RMDSZ-nek igenis prioritás a rajta kívül állókkal való párbeszéd, másfelől azt, hogy a Szövetség egyenrangú félként ismeri el Tőkés Lászlót, mint az RMDSZ-en kívüli politikai erők legitim vezetőjét.

Tőkés László és Markó Béla közötti nézeteltérés (milyen logó alatt legyen a lista) tulajdonképpen hasonlóan fordítható le, mint amiről Bakk Miklós politológus korábban a HírExtrának nyilatkozta: az erdélyi magyar politikai irányvonalak intézményes kereteiről szól a vita, jelesül arról: lesz-e intézmény, vagy marad a mostani helyzet, az RMDSZ-en belüli konfliktuskezelés.

A jelenlegi állás mindenesetre előremutató, retorikájában egyik fél sem zárja ki azt, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon (EMEF) belül dőljenek el kérdések (így a Tőkés-RMDSZ felállás). Igaz, a tettek némileg másfelé mutatnak.

EMEF ide, vagy EMEF oda: a vásár ezúttal is kettőn áll. Létrehozása esetén a Fórum azonban csak akkor nem válik lényegtelen és felesleges kirakathivatallá, amennyiben mindkét fél részéről őszintén megvan a megállapodás szándéka. A legfontosabb jelenleg az intézményesedés szempontjából az, hogy a párbeszéd folyik, még ha a keretek egyelőre nem is kristályosodtak ki. Talán az EMEF létrehozása és konstruktív működtetése lehet az első lépés efelé.

A retorikai szándék meglétével azonban közelebb kerülhetünk addig a pontig, hogy kialakul egy intézményes fórum, amely állandó kereteket biztosít az erdélyi magyar egyeztetéseknek, melynek hiányát régóta érezzük, s melynek fontossága abban áll, hogy folyamatos kezelési lehetőséget teremt a konfliktusokat illetően.

Belső koalíció

Emlékezhetünk a tavalyi RMDSZ-MPP egyeztetésekre, ahol azon bukott meg a közös indulás, illetve az RMDSZ által ajánlott belső koalíció, hogy nem sikerült megegyezni a parlamentbe bejuttatandó MPP-s képviselőjelöltek számáról. Most megint egyfajta belső koalíciót javasolnak Markóék, csak közös lista elnevezéssel illeti a közbeszéd.

Félni csak attól kell, hogy ne ismétlődjön meg a 2008-as eredménytelenség, s amikor az egyik fél látja, hogy a másik tűzön-vízen át ragaszkodik az álláspontjához és nem hajlandó változtatni, akkor engedni kell(ene). Maga az összefogás ténye fontosabb, mint a logó – viszont attól sem tekinthetünk el, hogy az MPP-vel, az SZNT-vel, valamint az EMNT-vel az RMDSZ berkein belül már nem lehet egyezkedni. Még ha Tőkés Lászlóval (esetleg) lehet is.

Előbb-utóbb kell majd egy új logó is.