Mi lesz veled euró?

A brit Financial Times cikke terjedelmes írásban hivatkozik a Center of European Reform elnevezésű független intézet által készített tanulmányra, amely szerint a gazdasági válság miatt könnyen felbomolhat a mindeddig szilárdnak látszó eurózóna.

Igaz ugyan, hogy az eurózónán kívüli európai államokat (például Nagy-Britanniát és sajnos minket is), és különösen a nem EU-tagokat – egyebek között Izlandot, Ukrajnát – nagyon megviseli a gazdasági válság, de félreértés ne essék: a közös valuta sem véd meg a recessziótól.



Az éppen 10 éve bevezetett euró jövője koránt sem biztos. A szakemberek szerint hatalmas különbségek vannak Európa északi és déli államainak gazdasági teljesítménye között. A nehéz helyzet további fokozódása esetén elképzelhető, hogy az alacsonyabb államháztartási hiányt produkáló északi államok nem akarják majd finanszírozni a fiskális szigort kevésbé szem előtt tartó déli országokban felhalmozott hiányt.

A déli országok (Portugália, Spanyolország, Olaszország és Görögország) a közös fizetőeszköz miatt megússzák ugyan a valutaválságot, de a hitelválságot már nem biztos: a hatalmas államháztartási hiányaik miatt egyre nehezebben és drágábban fognak hitelekhez jutni. Mivel a nemzeti valuta árfolyamának gyengítésével nem tudják élénkíteni a gazdaságot, előbb-utóbb ezen országok számára teher lesz a közös valuta. S hogy bővítsék a mozgásterüket elképzelhető, hogy kilépnek a valutaunióból.

Bent lehet maradni, ha…

A felvázolt negatív forgatókönyv azonban elkerülhető akkor, ha a nagy adósságot felhalmozó kormányok végrehajtják az átfogó reformokat, és jelentősen csökkentik az állami kiadásokat. Ez viszont elbocsátásokkal és fizetéscsökkenéssel járna, ami pedig könnyen zavargásokhoz és politikai válsághoz vezethet.



Ezt igazolja, hogy a nemzeti kormányok ez irányba tett lépéseit már most is tömegtüntetések, általános sztrájkok kísérik Európa-szerte. Azonban ezeket az intézkedéseket muszáj meglépniük a kormányoknak, ellenkező esetben még mélyebb recesszióba süllyedhet a gazdaság és még nagyobb lehet a munkanélküliség.

Magyar szemmel

Az euró jövője Magyarországot is érzékenyen érinti. Noha hazánk pillanatnyilag az egyetlen olyan uniós tagállam, amely az euró bevezetésének egyetlen kritériumát sem teljesíti, az utóbbi időben hatványozottan megnőtt az igény a közös pénz mielőbbi bevezetésére.

Az események felgyorsulását jelzi, hogy a kormányfő végre megjelölt egy időszakot (ez év szeptemberét), amikor konkrétan fel kell vázolni a bevezetés folyamatát és már céldátumot is ki kell jelölni.

A forint euróhoz viszonyított árfolyama jelenleg mélyponton van. Ez negatívan érinti nemcsak az állami és az önkormányzati hitelállományt, hanem a lakossági devizahiteleseket is. Azonban az euró csak részben oldaná meg a problémákat.



Ugyanis a közös pénz bevezetése eltérően fog hatni az egyes devizanemben rögzített kölcsöntartozásokra.

A forintban felvett hiteleket átváltják euróra, és az euróban kapott tőketartozást az aktuális euró kamat alapján számítva kell tovább fizetni euróban. Az euró alapú kölcsönöknek tesz a legjobbat a pénzcsere, hiszen a kölcsön árfolyamkockázata gyakorlatilag megszűnik.

Azonban a lakosság döntő többség más devizában (főleg svájci frankban és japán yenben) adósodott el. Számukra rossz hír, hogy a felvett kölcsönöket nem érinti az euró bevezetése. Nekik továbbra is a korábban megadott devizában meghatározott összeget kell a törlesztésre fordítani, értelemszerűen az euróban rögzített jövedelemből. Ennek alapján az árfolyamkockázat továbbra is fenn fog állni.

Tehát összegezve: az euró bevezetése a forint és az euró alapon rögzített hitelek esetében megszünteti az árfolyamkockázatot, viszont a többi devizanemben felvett kölcsönt nem érinti.

Akkor mégis mi a teendő?

Láthatjuk, hogy az euró bevezetése önmagában nem oldja meg a gondokat. Sőt: egyes problémákat még csak nem is enyhít.

A magyar kormánynak az államháztartás kiadási oldalának csökkentésére, a strukturális reformok végrehajtására kellene inkább összpontosítani. Bármilyen kemény döntéseket is meg kell hozni ahhoz, hogy a gazdaság ne kerüljön még nagyobb recesszióba és ezzel együtt a munkanélküliség ne nőjön még nagyobb mértékben.

Persze, a fenti törekvések nem egymást kizáró dolgok. Sőt! Az „IMF-póráz”, a fájdalmas intézkedések megtétele, a költségvetés ráncba szedése előmozdítja a maastrichti kritériumok teljesítését, amely megnyitja az utat az euró felé.

Csak a sorrendet tartsuk be.