- A ma házasság előtt álló generációk lelki egyensúlya labilis, gyengül a tartásuk, sokszor inkább pszichológushoz mennek, semmint, hogy igénybe vennék egy lelkész segítségét. Természetesen van, amikor hatékonyabban tudja megoldani a magánéleti problémákat egy pszichológus, más esetekben viszont egy lelkész adhat jó tanácsokat.

Az idősebbek jobban bírták a lelki megpróbáltatásokat mint a mai ifjúság, elég ha csak a fiatal lányok ellen elkövetett második világháborús erőszakoskodásokra gondolunk - emlékeztetett Pintér Márta, majd így folytatta gondolatmenetét: - A házasságok viszonylagos válságát annak is felróhatjuk, hogy csökkent az erkölcsi színvonal a rendszerváltás óta, ebben a tekintetben "kicsúszott a talaj az emberek lába alól".

A mai morális gyengeség ugyanakkor arra is visszavezethető, hogy a múlt rendszerben és egy kicsit utána is bizonyos szempontból kevesebb problémájuk az embereknek, így a rájuk törő megpróbáltatásokat nehezebben élik meg most, az egymás iránti empátia, a másikkal szembeni tűrés alacsonyabb szinten áll, mint korábban. A jelenlegi gazdasági válság más szempontból szintén rámutat a morális süllyedésre: az emberek túl könnyen váltanak munkahelyet, ahogy könnyebben lépnek ki a házasságból is. Ez aztán oda vezet, hogy egzisztenciálisan is megroppannak, és egy újabb felelősségteljes kapcsolatba nehezebben vágnak be például azok az apukák, akik már több gyermek után fizetnek tartásdíjat.

A szakember meggyőződése, hogy a gyülekezeti tagok és a "világiak" között nincs különbség a válások száma tekintetében, mindkét kategóriában emelkedő tendenciát mutatnak az adatok, ugyanakkor ha a hitüket aktívan megélőket tekintjük, akkor esetükben kevesebb válásról kell beszélni. A világi házasságkötésekhez képest az egyháziak kevésbé csökkennek az utóbbi évtizedben, ami magyarázható azzal, hogy az egyházi házasságkötéseknek van presztízse.

Az evangélikus egyházban ezzel együtt megfigyelhető, hogy a szegényebb vidékeken nem mernek házasodni a hívek, mert az anyagi bizonytalanság miatt kevesebb esélyt látnak a családalapításra.
Arról is szólt, hogy 1990-2006 között 98 lelkész vált el, amiből 56 volt a református és 42 az evangélikus, ami azt jelenti, hogy ezen a téren a lutheránusok felülreprezentáltak. Jellemzően a fiatalabb lelkészek válnak, akik 5-10 éves házasságukat adják fel. Az ő kapcsolataikat leginkább a rapszodikus időbeosztás, a túlhajszoltság, a "másokért élés" ássa alá.

Pintér Márta elmondta: bölcsesség kell ahhoz, hogy valaki egy egész életre kiválassza magának a megfelelő társat. Nem szabad túlzottan hallgatni az érzelmekre, és bármilyen furcsán hangzik, az első megérzésekre, benyomásokra kell hallgatni a párválasztáskor. Első találkozáskor ugyanis már kiderül, hogy milyen véleménnyel leszünk a másikról, így például ha valakinél jellemgyengeséget tapasztalunk, nem biztos, hogy célszerű vele társas kapcsolatot folytatni.

Érdekességként jegyezte meg, hogy a mai kor emberére egyszerre jellemző az óvatlanság és a túlzásba vitt óvatosság. Előbbiek túlságosan érzelmeik befolyása alá kerülnek, és ezért nem tudnak jó döntést hozni, míg utóbbiak azért, mert már "többször megégették magukat", nem mernek belebocsátkozni egy komoly kapcsolatba még akkor sem, ha már az régen indokolt lenne.
Az evangélikus lelkésznő ugyanakkor a mai kor egyik nagy problémájának tartotta, hogy a fiatalok nem készülnek tudatosan a házasságra. Ez sokszor arra vezethető vissza, hogy önmagukkal sincsenek tisztában, a másikban keresik a választ az önmagukkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre, pedig a jó párválasztáshoz az kell, hogy a felnőtt személyiség tudja, ki is ő valójában, milyen szerepet szán magának az életben.

A házasság későbbi szakaszában aztán sokszor előfordul, hogy a férj megcsalja a feleségét, vagy fordítva, bár véleménye szerint előbbi esetekre jóval többször kerül sor. A nőknek azonban tudniuk kell megbocsátani, mert be kell látniuk, hogy ezzel nem alázzák meg saját magukat, a férjük nem vette el a méltóságukat azzal, hogy hűtlen lett hozzájuk. Egy-egy ilyen megbocsátás - véleménye szerint - hosszú távra is megmentheti a házasságokat .

Az evangélikus női misszió vezetője arra is kitért, hogy a feleségeknek oda kell figyelniük férjeikre sok évvel a házasságkötésük után is, mert csak így tartható fenn az érdeklődés kettőjük között. Bizonyos időközönként nagyon célszerű olyan programokat csinálni, amelyen csak kettesben vesznek részt, a gyerekeket arra a kis időre a nagyszülőkre bízva. Így például kirándulhatnak együtt, vagy elmehetnek egy étterembe vacsorázni. Azt is be kell látni, hogy a férfiak gondolkodását erősebben mozgatja a nemiség, ezért a házasság elszürkülése ellen a nőknek öltözködésükkel, szexuális szokásaik - erkölcsi határok közötti - felfrissítésével is küzdeniük kell.

- Ezen a téren azonban a történelmi egyházaknak is van mit pótolni, hiszen sokszor még mindig tabuként kezelik ezeket a kérdéseket, holott szeretettel, tapintattal, odafigyeléssel a gyülekezeti tagok privát életéhez is adhatna tanácsokat a lelkész, ha arra szükség van. Persze el is lehet veszíteni egy-egy hívet, ha túlságosan is "belemásznak" a lelki életébe, de előfordult már az is, hogy valaki azért fordult egy kisegyházhoz, mert másutt nem foglalkoztak kellőképpen a lelkivilágával - mutatott rá végül Pintér Márta.