Betelt a pohár!- Elég a cigányozásból!
Valamikori kedves gimnáziumi osztálytársam, Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban megjelentetett egy csinos, egész oldalas kirohanást „Betelt a pohár” címmel, felhorgadva az elmúlt napok-hetek-hónapok eseményei kapcsán, aholis egy egészséges cigányoz
2009. február 9. hétfő 13:54 - szabó péter
Mindenesetre számomra nyilvánvaló, hogy a felzárkóztatási programok hibái hozzájárultak a jelenlegi állapotok kialakulásához. Valahogy olyan ez az egész, hogy van egy rosszcsont gyerekünk, akit szeretnénk olyan szintre emelni, melyet a többi, nagyobb gyermekközösség már elért. Azonban ezt úgy akarjuk elérni, hogy folyamatosan simogatjuk a rosszcsont gyerek fejét, támogatásunkról biztosítjuk, kedvezményeket biztosítunk számára és tömjük fagylalttal. Retorzió, a beilleszkedés, tanulás, eredmények hiánya miatti büntetés nem szerepel eszköztárunkban, csak a támogatás, esetleg a kirekesztés, de a szankció sehol. A gyerek meg elkanászodik, mert így is elvan, semmilyen teher nem hárul rá annak érdekében, hogy változtasson az életmódján.
A hibás tehát mindig a nevelő, a befolyásoló személy, szervezet, mely helytelen eszközökkel igyekszik terelni a számára, vagy a többség által elfogadott rend irányába egy kisebbséget. Röviden a politika a felelőse a jelenlegi helyzetnek, pártállástól függetlenül. Ugyanis egyetlen politikai erő sem volt tisztességes a cigánysággal, illetve - a társadalomba való betagozódásukra tett kísérletek kapcsán - egyetlen érintett csoporttal szemben sem.
Mert ami most van, azért a politika a felelős. Amíg olyan cigány vezetőket tűrnek meg maguk mellett, mint a Lungo Drom vezetőjét, a „
kegyelmes úr” névre hallgató Farkas Flóriánt, vagy az OCÖ vezetőjét,
Kolompár Orbánt, aki ellen most indult büntetőeljárás. Mindezt azokra a cigány szavazatokra való tekintettel tűrik el, amiket a saját hasznukra fordíthatnak. Ergo a politikának kellene változnia, nem a cigányságnak.
A többséget irritálta a „semmiért adni valamit” elve, a kisebbséget meg agyonnyomta a túlzó elvárás, hiszen olyan gyors fejlődést reméltek tőlük az aktuális politikai erők, amikre képtelen lenne akármilyen közösség, rassztól, felekezettől, nemtől függetlenül. Hogy a gyermek párhuzamnál maradjunk: nem lehet egy általános iskolástól elvárni, hogy egyetemi szintű életvitelt folytasson egy 1-2 éves kurzus következményeként. És még ez a párhuzam is sántít, mert ebben az esetben nem szellemi szintekről, okos-buta megosztottságról van szó, amely egyik napról a másikra eltüntethető, hanem a probléma ettől összetettebb kérdésekről szól: más-más társadalmi neveltetésről, egzisztenciális helyzetről, kulturális identitásról. Ha egy népcsoport megszokott egy életvitelt, melyet évszázadokig élt, nem lehet egy politikai ciklus alatt megváltoztatni a véleményét arról, hogy ez a mai társadalmakban már nem működik.
Márpedig erre kényszerítik őket a négy évenként cserélődő politikai érdekcsoportok. Arról szó sem lehet a vetélkedő politikai oldalak gondolkodásmódjában, hogy egyetértsenek a másik stratégiájával, ezért aztán a nyomorult kisebbség négy évenként kap a nyakába egy új elképzelést. Naná, hogy nem veszi komolyan. A biztos számára továbbra is az addig jól bevált rendszer lesz, amit ismer.
A politika mindehhez még társította azt is, hogy eltörölte a kontrollt. Képtelen ellenőrizni, hogy adott kisebbsége elérte-e, amit tervezett vele kapcsolatban. Képmutatóan közöljük, hogy fogalmunk sincs, mennyi roma van a börtönökben, a rendőreink nem kereshetnek ilyen szempontok alapján tettest, nem regisztrálhatnak elkövetőt. Hasonlóképpen nem regisztráljuk, mire mennek el a cigányság felzárkóztatására fordított összegeink, eszközeink, mert nem regisztrálhatjuk őket ezzel a megkülönböztetett módszerrel. Persze jogos, hogy ne egy rassz alapján mérlegeljünk. Azonban, ha ez nincs, akkor jönnek a megkerülős megoldások, melyekkel mégiscsak ellenőrizni vagyunk kénytelenek a teljesítést, azaz képmutatókká leszünk és muníciót adunk a szélsőségeknek, hogy lám, a rend annyira ökör, hogy kékeknek mondja a fehéret. Valahogy még mindig ott a gond, hogy nem tanultuk meg rendesen használni egyes szavakat és félünk azoktól.
És megjegyzem: jogosan. Mert amíg egy újság ezzel a címlappal - Cigányok öltek Veszprémben - megjelenhet egy országban, addig van ok az aggodalomra. Ugyanis nem cigány ölt, hanem egy cigány csoport és nem a cigányságuk okán, hanem a felháborító magatartásuk, bűnöző életvitelük okán. Valahogy így kezdődött ötvenegynéhány évvel ezelőtt is egy iszonyat, mert valaki nem tanult meg fogalmazni újságíró létére, vagy direkt keverte össze a dolgokat az érdekei érvényesítése mentén. Felháborító pontatlanság, szégyenletes szakmaiság, amit egy olyan szintű embertől, mint Bayer Zsolt, akit egyéb írásai kapcsán sokszor irigyeltem körültekintése miatt, most kénytelen vagyok kritikával illetni. Ugyanúgy, ahogy elvtársa, Deutsch Tamás is megtette anno, ami jelzés, hogy Zsolt nem csak most volt ennyire indulatos, hanem visszaeső.
A tisztességes gondolkodásmód az lenne, ha azt mondaná az én Zsolt barátom, hogy ez így nem mehet tovább, „betelt a pohár!” Tessék Orbán Viktornak és Gyurcsány Ferencnek, vagy a Fidesznek és az MSZP-nek ebben a kérdésben összefognia és közös 10-15-20 éves tervet összekovácsolnia, amihez minden áron tartanák magukat. Tisztességes felzárkóztatást kell végrehajtani, vagy beledöglik az ország. És soha többé ilyen címlapot. Egyszer elég volt 1930-valahányban…
persze torzít, de a tendencia a lényeg. ez a baj!
2009. 02. 09.
Magyar ember levele a Cigánynak
”Kedves” Cigány!
Levelem azért íródik, mert a köztünk lévő ellentét már-már mérhetetlenné válik. Nem azért írok, hogy ezt tovább fokozzam. Azért írok, hogy értsük egymást végre. A nyílt beszéd szükségszerűen fog olyan mondatokat tartalmazni, melyekre ráfoghatjuk, hogy rasszista. De ne feledjük, te is rasszista vagy (ilyen alapon), ha magyarnak nevezel engem.
Most az egyszer lássuk be, hogy komoly különbségek vannak közöttünk. Most az egyszer tartsuk ezt evidenciában, és ne a szavakon lovagoljunk. Nem szeretlek téged. Miért? Talán mert mások vagyunk? Részben igen. Én törekszem a másságunkat a magam oldaláról kezelni. Segítelek. Milliárdokban mérhető az az összeg, amit havonta a számládra utalok. Te ebből annyit érzékelsz, hogy "rajta vammá a családi a kártyán". Ezért a pénzért nekem keményen meg kell dolgoznom. Hogy ez ne menjen így a végtelenségig, gyermekeidet csekély műveltségük és szellemi képességeik ellenére beerőltetem az iskolákba hogy tanulhassanak, hogy szakmájuk legyen, és képessé váljanak az önellátásra. Tanárt verni nem épp a hála megfelelő formája.
Óriási különbségek vannak köztünk. Neked az ideálod a mérhetetlen gazdagság. Persze az ehhez vezető tisztességes út megtételére képtelen vagy. Engem pedig ezért irritál, amikor a gazdagság külső jegyeit magadon hordod. Meg vagy rakva arannyal, szép autód, krokodilbőr csizmád van. Palotában élsz. Te ezt úgy hívod, sukár. Én úgy, cifra nyomor.
Nem vagyok irigy. Csak tudom, hogy az ehhez szükséges összegre hogyan tettél szert. Bűncselekményekkel (elveszed, amiért más megdolgozott), és a törvény által számodra nyitva hagyott kiskapukon (elveszed a közös asztalról anélkül, hogy bármit is tennél oda). Nem csak téged hibáztatlak ezért. Ezt neked valakik megengedik. Az én rovásomra. Törvényesen, vagy törvénytelenül, de elveszed azt, ami az enyém. Cserébe utálatot, fenyegetést, bántalmazást, erőszakot, halált kapok érte. Félnem kell tőled. Miért?
Munka... igen, ez gyakori magyarázat a szádból... Hogy a cigány nem kap munkát sehol. Igazad van. Nem adok neked munkát. Miért? Nem azért, mert cigány vagy. Azért nem, mert nem értesz semmihez. Nem tanultál szakmát, vagy ha tanultál is, az elvégzett munkádban nincs köszönet. Gyakori kifejezés egy összecsapott, szakszerűtlen munkára a "cigánymunka”.
Szerinted ennek miért pont ez a neve? Ha téged alkalmazlak esetenként, a végeredmény mindig ugyanaz. Bevételkiesés, sokszoros időbeni csúszás, elégtelen kivitelezés, munkaeszközök, alapanyagok eltűnése. Tehát nekem, munkáltatónak jobb, ha csak eltartalak az adómmal. Akkor legalább nem hátráltatsz. Az a szörnyű, hogy nem is törekszel rá, hogy változtass ezen. Acsarkodsz, rasszistázol, hisztizel, hogy milyen rossz neked.
De nem akarsz kilépni a saját árnyékodból, pedig mindkettőnknek jobb lenne. Mind a ketten tudjuk nagyon jól, mi lenne a vége, ha magadra hagynálak. Nem lenne kit lehúzni szociális alapon, vagy bicskával. Rövid időn belül éhen halnál, vagy a saját mocskodba fulladnál bele. És barátom, nem sok időd van már. Lassan az összes cérnám elszakad.
Minden nap elkövetsz valamit ellenem, még ha nincs is benne a híradóban. Rövidesen eljön az idő, amikor hirtelen megvonok tőled minden kedvezményt. Akkor aztán "romázhatsz", ahogyan jólesik. Szerintem ne akard ezt elérni. Jobb, ha megvagyunk békességben egymással. Mit várok tőled?
1. Feltétlen tiszteletet, mert én vagyok a kenyérkeresőd.
2. Erőszakmentességet, mert ha egyszer én visszacsapok a tesóimmal, az neked nagyon fájni fog...... Tudod, még mi vagyunk többen (már bocs, de úgy tudom, ezt a nyelvet beszéled).
3. Törekvést az önellátásra. Tanulást, tanulni akarást, pontos munkavégzést. Ez a sikeredhez szükséges 20%. A maradék 80% legyen az én gondom, meg fogom oldani. Minden segítséget megkapsz.
4. És végre fejezzük be ezt a rasszizmusról szóló ökörködést, hisz mind a ketten tudjuk jól, hogy nem a barna bőröd zavar engem.
Baráti tisztelettel: A MAGYAR
"