A politikusok lopnak, csalnak, hazudnak, és egymást ölik, mert nem szeretik a konkurenciát - él a kép a magyar átlagember szemében, sajnos nem minden ok nélkül. De őket is anya szülte, ők is a közösségben szocializálódtak és legfőképp: a kezdetekkor még egészen másképp gondolkodtak.

Hogy válhat valaki politikussá?

A fenti kérdés legegyszerűbb válasza: a kezdetektől. Lehet persze politológiai diplomával, vagy más - elsősorban értelmiségi - foglalkozásból a politika felé fordulni, de a legegyszerűbb mégiscsak az, hogy ha azóta csinálod, amióta fel tudod fogni a dolog lényegét. Ennek okán jöttek létre a fiatalokat elviekben magukba szippantó, pártok által irányított ifjúsági szervezetek (valamint az „aki politikus nem is, törzsszavazó biztosan lehet” gondolat is közrejátszik). Azért elviekben, mert a gyakorlatban a fiatalok nagyon kis részét képes csak megérinteni az ilyesmi - legyen szó bármelyik párt ifjúsági szervezetéről.

Ennek oka a politikusság közmegvetése. Gondoljunk csak bele, ha a tizenhat éves Bélát megkérdezik, hogy mi akar lenni, és rávágja hogy politikus, akkor azt mindenki egy nagyon jó viccnek tartja. Ha Bélának sikerül meggyőznie közönségét, hogy szándéka komoly, akkor vagy egy szerencsétlen álmodozónak tartják, aki sehova sem fog jutni a világban, vagy ugyanolyan képmutatónak tartják, mint a többit, és akkor annyi ember sem fog rá hallgatni, mint eddig.

Pedig a munka elviekben hatalmas társadalmi felelősséggel járó tevékenység, és az ezt végző embereknek közmegbecsülésben kellene örvendeniük, amiért van a szánkban elég kenyér, a fejünk fölött megfelelő tető. Csakhogy a kenyér kevés és kissé zöld, a tető meg épp omladozik, így a közmegbecsülés is elmarad. De a fiatalok hajthatatlan tettvágyuk miatt hiszik: lehet másképp csinálni. Nagyrészt ők lesznek ezen ifjúsági szervezetek tagjai (a jóval kisebb részt pedig a megfelelően agymosott pártkatonákat képezik).

Az összetétel

Sikerült részt vennem az egyik nagypárt - jelen esetben az MSZP, de ez az írás szempontjából nem sokat számít - ifjúsági szervezetének kerületi alapító gyűlésén. Sem a személyek nevei, sem a szervezet székhelye nem lényeges a boncolgatás szempontjából, így ezekre most nem térnék ki. Sokkal többet felfed a jelenlévők szellemisége és a dolog menete.

Mint majd' minden hímnemű egyedekkel kapcsolatos esemény, ez is egy kocsmában került megrendezésre (mindössze egy hölgy tartott velük). A tucatnyi fiatal, és az ifjúsági szervezet egyik „nagyobb alakja” a krimó legsötétebb, ám tágas távoli sarkára telepedet le, ahol nem zavarnak senkit és mégis a kellő hangerővel társaloghatnak.

Nem voltak idegenek egymásnak: a csapat magját egy jó pár éve összekovácsolódott baráti társaság alkotta, akik közül egyesek már korábban próbálkoztak egy másik kerületben - sikertelenül. Ők hívták több ismerősüket, valamint a „nagyobb alak” szólt azoknak, akik eddig is az aktív helyi érdeklődők körébe tartoztak. A korhatár 16 és 22 között, egy kiugró harmincassal. Hozzájuk csatlakozott az ifjúsági szervezet két másik alakja, a kerületi MSZP elnök, és egy „ősöreg”, aki korábban volt aktív tagja az Ifjú Baloldalnak - amit ma már Societasnak hívnak.

A szervezet megalakul

A demokrácia kereteit maximálisan betartó (néha mégis azt kifigurázó), ám a „szakma” rideg oldalától a lehető legnagyobb mértékben elrugaszkodó levezetést mindenképpen a „nagyobb alak” számlájára kell írni. Kezdetben mindenkinek rendelt egy italt, hogy mégse legyen oly száraz az este, majd a kötelező dolgokban (napirendi pontok felolvasása, egyértelmű dolgok megszavazása stb.) igyekezett hamar túllenni, hogy az érdemi dolgokra lehessen koncentrálni. Azonban mindezt úgy tette, hogy a jelenlévőkkel érzékeltesse azt is, hogy mégis mibe csöppentek: mennyi hivatalos előírásnak, törvénynek és hagyománynak kell megfelelniük, és hogy egyetlen apró mulasztás komplett lavinát vonhat maga után.

Miután a kerületi szervezet megalakult, és mindenki bemutatta magát a többieknek - itt a gyűlés gyanúsan emlékeztetett a névtelen alkoholisták klubjára - rátértek a konkrét elgondolásokra, funkciókra, feladatokra, no meg az anyagiakra. Kiderült, hogy a kerületi szervezet alaphangon ötvenezerből gazdálkodik havonta (plusz terembérlet), azonban ehhez hozzá járnak egyéb dolgok is. Például egy-egy rendezvény alkalmából a „hozd el anyádat is” koncepció alapján elcsábítottak fejenként 300 forinttal spékelik meg a kasszát. A kerületi elnök egyébként roppant segítőkészen és kommunikatívan lépett fel, a „nagy öreg” pedig inkább a megfigyelő szerepét játszotta.

De ami ennél sokkal fontosabb: az egyes személyek hozzáállása. Korántsem volt mindenki pártkatona, sőt, még a „nagyobb alak” is bírálta pártja vezetői tisztségében ülőket (igaz, ezt nem akkor, de korábban majd minden jelenlévő hallotta). A legtöbb embert a változtatás akarása hozta, mivel volt akaratuk, elhatározásuk és elképzelésük arról, hogy miként lehetne azt a dolog, amit politikának hívnak jobban, eredeti céljának megfelelően csinálni.

Páran még magával a párttal sem rokonszenveztek alapból, csupán ez volt a legkisebb rossz, amitől még érvényesülésre láttak esélyt, vagy kedvezően hatott rájuk a „nagyobb alak” emberközeli megismerése (részegen például igen érdekes figura). A szülői háttér sem dominált, ugyanis olyan személy is akad, akinek „tőből csonkolnák a kezét, ha megtudnák, hogy egy MSZP-s politikussal fogott kezet”.

Ami még fontosabb: az ötletáradat, ami ezekből a fiatal fejekből előzúdult. Az életképes és kevésbé reális gondolatok percenként váltották egymást. Mindenkiben ott volt a tettrekészség, a változtatni akarás. A lendület, amely abból fakadt, hogy ők most kaptak esélyt arra, amit már sokan gondoltak: „ha én lennék a helyükben, akkor minden másképp lenne.”

A kérdés csak az - magyar példát ismerve -, hogy ez a lendület meddig tart ki, és az ötletek meddig jutnak el a megvalósítás rögös útján. Mert egy-egy ötlet útja meghatározza az azt kiötlő ember útját is. Némi pénz okán fordulhat jobbra, mocskolódás miatt balra, gerinctelenség miatt vissza, míg gyengeség esetén megtorpanhat, vagy tarthat egyenesen a célja felé: előre. Reméljük a felnövekvő generációban több lesz a tántoríthatatlan személy, mint a jelenlegiben.