Ha egy arab és egy zsidó közös hangnemet találna

Hurrá, ünnep! A szeretet ünnepe! Písz end heppinessz! Ilyenkor nem bánt senki senkit, boldog a világ. A Hamasz is csak tévedésből lőtt ki pár rakétát a faállítás ünnepén Izraelre, mivel a robbanófejeket eredetileg bon-bon meggyre akarták kicserélni, csak elfelejtették. Persze Izrael is csak eme félreértés miatt bombázta porig Gázát, egyébként soha nem vetemedne ilyesmire. A támadást is azért állították le, mert belátták, hogy egy kicsit erős volt, nem ám Obama beiktatása előtti nyalizásból. Dehogy!

Pedig az a nagy büdös helyzet, hogy a Valentin-napot, a karácsonyhoz hasonlóan a világ nagy részén le se szarják (ha már itt tartunk gyakorlatilag nálunk se, de erről majd egy kicsit lejjebb). Mindenféle szeretetünnep, világnap ellenére a fontos kérdésekben ekkor se történik az égvilágon semmi változás: a vallások nem békülnek ki, háborúk nem fejeződnek be, a világ problémái nem csökkennek. Csak igyekszünk nem tudomást venni róluk. Bár annyi igaz, hogy semmi romantikus nincs a cafatokra robbanó szerelmespár gondolatában - maximum annyi, hogy ők tényleg életük végéig boldogok voltak.

Nem fog Orbán vörös rózsával a szájában Gyurcsány elé járulni, ahogy Fodor sem fog Kókával mindenben (vagy inkább semmiben) egyetérteni. A realitások szintjére helyezve a történetet, nem fog egy jobbos és egy balos jobban kijönni egymással, az emberek Magyarországon sem teszik félre a bigott ellentéteiket, és a hungarista sem fog udvarolni a cigánylánynak (ha ez mégis megtörténne, e napon is ugyanúgy meglincselnék őket bármelyikük közössége).

Ha nem csak a véget látnád a halálban

Sőt, a Valentin-nap jobban önzővé tesz, mint bármelyik más nap. Ugyan eredetileg a szeretet ünnepe lenne (mint ahogy az leírtuk, csak a magyar ember nyugati módra leszarja) de nekünk a szerelem ünnepe, pontosabban kizárólag a saját szerelmünk ünnepe. Nem foglalkozunk senki mással, csak azzal az egy személlyel, aki nekünk fontos, és ezt is csak önző érdekből tesszük. Elvégre a szerelem alapból a birtoklás és a féltékenység önző tégláira épül, és az adott személlyel is csak azért teszünk jót, mert az számunkra jó érzés. Így kap kissé visszás értelmet az „ami neki jó az nekem is” kifejezés.

Ha szóhasználatunkat jobban megfigyeljük, az is ezt igazolja: Én annyira szeretlek, Én ennyi mindent megtennék érted, Én így, Én úgy. Sőt, ha egy csöves kér tőlünk alamizsnát, akkor jobban vonakodunk adni, nehogy a szaga - vagy hozzánk érve a mocska - bepiszkolja az ünnepi alkalomra felöltött díszruhát. Tehát magunkat helyezzük mások elé. Így nyugodtan hívhatnánk e napot önző-napnak is.

Ha azt hiszed, hogy pár jó szóval bármit elérhetsz

Nem csak az a baj, ha azt hisszük, hogy Valentin-nap alkalmából a világbéke rögtön helyreállhat. Mert vannak emberek, akik nem ennyire naivak, hanem próbálnak tudatos viselkedéssel és kedvességgel legalább e napon változtatni a világon. Csakhogy legtöbb embertársuk vagy túl hülye ahhoz, hogy ennek a jelentését felfogja, vagy a többség boldogságát ellensúlyozva cinizmussal válaszol a kedvességre, amivel elveszi a reménybeli reformertől a változtatási kedvet. Persze ez utóbbi csoportot is meg lehet érteni.

Gondoljunk bele a huszonöt éve házas munkásember életébe, akinek csak újabb vitákat, és felesleges jópofizást jelent a Valentin-nap - no meg egy jókora összeget, amit ajándék gyanánt ki kell adnia az asszonynak, akivel egyébként folyton veszekednek, és akinek az igazi baja az, hogy tizenöt éve nem élt át orgazmust. Na, most egy ilyen ember elé odaáll egy Barbie-plakátról lelépett, tizenhat körüli, értelmetlenül vigyorgó, csupa-rózsaszín tünemény, és azt mondja neki: „boldog valcsi napcsit!” Az én kezemben is lendülne az a bizonyos péklapát…

Sajnos azt kell mondanom, hogy tévedsz, tévedsz!

Végül eljutottunk a legfőbb érvig: miért kell a szerelmet egy konkrétan kihelyezett napon ünnepelni? Elvégre a szerelem az szerelem, fontosabb mindennél akkor is, ha épp nincs Valentin-nap. Ha meg nem, akkor semmi értelme egy adott napig megjátszani, hogy mi most szeretjük egymást, noha régen nem. Az ehhez hasonló hónap és évfordulókról is sok embernek csak annyi jut eszébe: eddig is kibírtuk, vannak még csodák.

Egyszerű megjátszás, álszentség, a valóság elkendőzése. Ha neked még nincs eleged belőle akkor tessék csináld, de köszönöm szépen, én már dugig vagyok. Nem költök el több ezret különböző cukiságokra, csak azért, mert éppen Valentin-nap van. A kedvesemnek úgyis megveszek mindent, amire épp van pénzem és tudom, hogy örülne neki - függetlenül attól, hogy mi áll a naptárban. Inkább felrúgom az első felém közeledő, szerelemtől ál-részeg embert, csakhogy észhez térjen. Elnézést, nem fogalmaztam Valentinosan: kedvesen felsegítem a gondolati padlóról.