Százhetvenöt éves lenne

1858-ban orvosi diplomát szerzett, majd rövid praktizálás után Jénába költözött, négy év múlva az ottani egyetem állattan professzora lett, és összehasonlító anatómiát tanított egészen 1909-es nyugdíjazásáig. 1919. augusztus 19-én, Jénában hunyt el. A búvárnak is kiváló Haeckel 1859 és 1866 között a Földközi-tengeren tett utazásai alkalmával gerinctelen állatok: szivacsok, medúzák és radioláriák (sugárállatkák) tanulmányozásával foglalkozott, mintegy 150-féle állatkát sorolt be rendszertanilag.

Charles Darwin 1859-ben megjelent műve a fajok eredetéről nagy hatással volt rá, ettől kezdve a darwinizmus egyik fő képviselője lett. Kutatásaival továbbfejlesztette és konkretizálta az evolúciós elméletet, és megfogalmazta az egyedi és fajfejlődés párhuzamosságának ellentmondásos elméletét. Megfigyelte, hogy az egyedfejlődés élénk mitózisokkal (számtartó sejtosztódás) indul, amelyek rövid időn beül soksejtű embriót, csírát eredményeznek. Legelőször ő ismerte fel, hogy az állati szervezet eközben olyan állapotokon halad keresztül, amelyek leegyszerűsített és rövidített formában a kérdéses faj megelőző fejlődéstörténetében lezajlott legfontosabb szakaszoknak felelnek meg. Ezt az általa biogenetikai alaptörvénynek vélt véleményét 1866-ban fogalmazta meg, s igazolásához itt-ott pontatlan, máskor szándékosan manipulált embrió-rajzokat használt fel. Haeckel elgondolását ma a tudomány egy összetett kérdés túlzott leegyszerűsítésének tartja, de még ma is akadnak könyvek, amelyek kritikátlanul közlik elavult rajzait.

Filozófiájában fellépett az anyag és szellem idealista kettészakítása ellen, a minden létezőt egyetlen alapelvre visszavezető filozófiai elmélet képviselője volt. Nem vetette el a lamarcki elméletet a szerzett tulajdonságok örökölhetőségéről, és nem állt távol tőle a szociáldarwinizmus sem.

Élete során 42 könyvet - köztük számos élvezetes útleírást - publikált, mintegy 13 ezer oldalon, a legtöbbet saját kezűleg gyönyörűen illusztrálva. Fő műve Az emberi nem eredete és törzsfája, Az élet csodái, valamint A természet és az ember. Noha vannak megállapításai, amelyek számos vitára adtak-adnak okot, egyes eredményei vitathatatlanok.