Változások a nyugdíjrendszerben
A kormány alapvető célja a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntartása, ezért annak csak a korrekcióját végezné el. Ennek megfelelően a mostani rendszerben csak három korrekciót vezetnének be: a változások érintik a 13. havi nyugdíjat, a nyugdíjszámítás svájci alapú indexálását és a nyugdíjkorhatárt.
Az elképzelések szerint a 13. havi nyugdíjat beépítik a havi nyugdíjakba, majd pedig a július 1-je után nyugdíjba vonulóknak már nem fog járni ez a fajta támogatás.
A gazdasági elemző szerint a „13. havi nyugdíj jövőbeni eltörlése jó döntés volt, mert annak bevezetése elhibázott lépés volt a kormány részéről, hiszen a folyamatos kifizetések – amelyeket ráadásul hitelből finanszíroztak – meghaladták a gazdaság teljesítőképességét”.
A továbbiakban változik az indexálási rendszer is: megmaradna ugyan a svájci alapú – azaz az inflációt és a bérszínvonalat egyaránt követő - indexálás, de belépne egy új elem is. Ez pedig a GDP növekedéshez kötött alkalmazkodás lenne. S ha ez nem érné el a két százalékot (amelyre a következő években számítani lehet), akkor alapvetően csak az inflációval kellene korrigálni a nyugdíjakat.
A nyugdíjreform része a korhatár jövőbeni emelése is. A kormányzati elképzelés szerint 2016-tól évi négy hónappal növelnék a nyugdíjkorhatárt, egészen a 65 éves korhatárig, tehát 2025-ig.
A nyugdíjkorhatár felemelését az ECOSTAT munkatársa „elkerülhetetlennek” nevezte, amelyet „már régen meg kellett volna lépni”.
Patrióta gazdaságpolitika
A globális gazdasági válságot a kabinet úgy próbálná meg kezelni, hogy megerősíti a hazai vállalkozások versenyképességét. Ezt a kormányzati és az uniós források révén körülbelül 1400 milliárd forint támogatással oldanák meg. Ennek részeként a magyar kormány elindítaná a kulcsfontosságú beruházásokat (elsősorban kórházak, utak, egyetemek építésével, fejlesztésével).
A kormányfő szavai szerint a támogatások elosztása a szektorpolitikai gondolkodás mentén történne. Ez azt jelenti, hogy elsődlegesen a járműiparra, gyógyszeriparra, logisztikára, informatikára, turizmusra és az építőiparra koncentrálnának.
Az ECOSTAT elemzője rámutatott, hogy jelenleg éves szinten 4500 milliárd forintot költenek Magyarországon a beruházásokra. Ahhoz tehát, hogy megvalósuljon ez a terv, komoly unió források kellenek. Nyers József szerint: „a kormányfő által megjelölt iparágak emlegetése jó PR-fogás, de a támogatásuk a gyakorlatban nehezen megoldható és nem is célravezető. Ezzel szemben inkább a mezőgazdaságra kellene koncentrálni. A mezőgazdasági termelés támogatása ugyanis ki van véve az általános uniós játékszabályok alól és ezért – meg az ország adottságai miatt is – inkább ezt a területet kellene hatékony központi szabályozással segítenie a kormánynak.”
A hazai vállalkozásokat segítené az az elképzelés is, amely előírná, hogy legalább 80 százalékban magyar eredetű termékeket kell forgalmazniuk a nemzetközi áruházláncoknak.
Nyers József szerint „teljes képtelenség a 80 százalékos szabály, hiszen uniós tagságunkból kifolyólag nem beszélhetünk „magyar áruról”, csak uniós termékről. A protekcionizmus ilyen megnyilvánulása teljességgel összeegyeztethetetlen az Európai Unió szabályaival.”
Az ECOSTAT elemzője szerint: „A reformok iránya összességében megfelelő, ezért meggyőződésem, hogy azokat elfogadja majd a parlament is. Ezek a gondolatok azonban nem újak, már évek óta a szakemberek asztalán pihennek. Szakmailag tehát kellően kiérleltek, nem elsietettek, de kétségtelenül elkésettnek nevezhetőek, hiszen már évekkel ezelőtt végre kellett volna hajtani őket.”
