A díj és amit tényleg letettek az asztalra

A mobilitás hetének tavalyi fődíját Budapest nyerte el, a 2007-es második hely után. A több mint 2000 város részvételével és 66 pályázó várossal lezajló verseny nyertesét tegnap jelentették be, a döntést egy független szakértőkből álló bíráló bizottság ítélte oda.

Ennek akár önmagában örülhetnénk is, ha meg nem hallanánk a díjhoz kötődő kulcsszavakat, bírálati szempontokat: tiszta levegő, bicikliút, tömegközlekedés. Mert ezekért első helyezettet maximum hátulról kaphatnánk.



Annyi igaz, hogy az adott mobilitási héten ténylegesen kitettünk magunkért. Az ekkora időzített M0-ás átadása a teherforgalom jó részét száműzte a városból, és a BKV-járatokat is átszervezték, átnevezték. Az autómentesített Andrássy utat elözönlő gyalogosok, görkorisok és művészek tényleg komoly hangsúlyt adtak az gépkocsitalanított útszakasznak az Őszi Szezonnyitó Fesztivállal, amit Brüsszel „a művészet találkozása a fenntartható közlekedéssel” - ként jellemzett.

Nem volt rossz az a versenyötlet sem, amelyben Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes, dr. Kocsis István a BKV vezérigazgatója és Kozák Tamás, a MÁV-START Zrt. vezérigazgatója bizonyította ismét, hogy csúcsidőben sokkal gyorsabban eljutunk bringával vagy busszal bárhova a városban, mint kocsival. Környezetvédelmi Nyílt Fórum és a Gyalogos Utcák Napja is szolgáltatott eredményekkel, a „Bringázz a Munkába!” program pedig még annál is többet tett: embereket szoktatott autóról drótszamárra. Csakhogy:

Ami nem szúrta ki a szemüket

Az rendben van, hogy ezeket megtettük, és ezek tényleges érdemek is, de mintha Brüsszel minden mást figyelmen kívül hagyna. És az a minden más sajnálatos módon a negatív dolgokat takarja.

Először is a rendezvénysorozat mottója a „Tiszta levegőt mindenkinek!”. Nos, ezt kapcsoljuk össze a botrányos kimenetelű szmogriadóval, amelynek szankciókat törvényi ellentmondás miatt nem lehetett betartani. Ha ehhez hozzávesszük a város átlagos légszennyezettségi értékét (nem kellenek számok, csak szippantsunk egyet az egyik főúton), akkor máris rájöhetünk: Budapest nagyon messze van ettől a mottótól.

Aztán: a rendezvénysorozat a fenntartható fejlődés, fenntartható mobilitás jegyében zajlott. Ha nem említjük a lassan félszáz éves metroszerelvényeket, akkor említsük meg a négyes metrót. Visszásságairól külön cikkel jelentkeztünk, de a lényeg annyi, hogy drágábban, lassabban és botrányosabban épül, mint a világ bármely pontján bármilyen hasonló metró. Sokan már azt a világ nyolcadik csodájának tartanák, ha egyszer megépülne. Minden esetre nagyon reméljük, hogy nem ez a „fenntartható mobilitás”.

Az Európai Bizottság említette a kerékpárutakat is, amivel valószínűleg nincsenek teljesen képben. A XIII. kerületi Dráva utcában például maguk a kerékpárosok tüntettek egy járdára felvitt kerékpárút ellen, mivel „járdára telepíteni kerékpárutat életveszélyes, ráadásul aránytalanul sokba is kerül”. Sőt, nem egy helyen épülnek olyan kerékpárutak, mint Kalocsán, ahol az EU támogatásból ilyen és ehhez hasonló áldatlan állapotok uralkodnak (képek). A sort elég sokáig lehetne folytatni, de ennyiből is kiderül: az első díj nem épp megérdemelt, és a díjat odaítélőknek fogalmuk sincs Budapest valódi közlekedési (v)iszonyairól.

Máshol rosszabb?

Mivel a nívós(?) megmérettetésen kétezer másik város is indult, és Budapest nyert, ezért azt kellene gondolnunk, hogy az összes többi városban rosszabb a helyzet (ezek közt van Zágráb Cork, Krakkó). De valahogy mégsem gondoljuk. Ha Európa városaiban ennél is rosszabb lenne a helyzet, akkor a kontinens totális káoszba fordulna - pedig erre csak Moszkva esetében van néha példa, ott is a képviselői különsáv miatt.



Nyílván minden nagyobb város esetében vannak közlekedési botrányok (németeknél a vasút-megfigyelés, Bukarestben a közlekedési rendőrök visszáságai, vagy Amerikában a leszakadt és több mint ötven ember halálával járó autófelhajtó esete), de nagyon nagy hiba lenne azt gondolnunk, hogy ebből a szempontból mi vagyunk a legjobbak - vagyis nálunk a legkevesebb. Nem, mi kifejezetten rosszul állunk, de szerencsére nem a legrosszabbul. A legjobban akkor járnánk, ha a fent említett intézkedések nem csak egy hétig segítenék a fővárost, hanem egész évben - amire persze sok esély nincs, elvégre mindig akkor történek a nagy dolgok, amikor valakik épp figyelnek (lásd kampányidőszak).