Forrponton a cigányügy

A triviális különbségek ismertetésével vagyok köteles kezdeni, mielőtt bármilyen összehasonlítgatásba feledkeznék a palesztin- és a cigánysors között. A Trianon utáni magyar területeken soha, azt megelőzően pedig száz éve nem volt az etnikai erőszaknak okkupációs vagy függetlenedési motivációja.

Cigányságunknak a magyaron kívül nincs és nem is volt semmilyen másféle nemzettudata (nincs önálló zászló vagy megkülönböztető jelrendszer, jelkép, címer stb.), bár önálló irodalmi nyelvvel rendelkezik, esetükben identitáskeresésről szó sem lehet, ők a magyar nemzet cigány tagjai, sem vallási, sem markáns kulturális, sem bármilyen más jellegű különbségekről nem beszélhetünk. Eredet és földrajz szempontjából sincs semmilyen egyezés a palesztinok és a cigányság között.

Amikor Farkas Flórián polgárháborús helyzetről beszél, abba félreérthetetlenül belecseng a függetlenedési törekvés, legyen szó a klasszikus értelembe vett észak- vagy dél-amerikai polgárháborúról, vagy az arab intifádáról. Itt tárgyalt szintézisünk alapját egyedül ez a beleérthetőség adja, bármit is gondolt Farkas az általa nyilatkozott dolgok alatt.



Tatárszentgyörgy után a magyar belügynek jó esélye van, egy intifádára kísértetiesen hasonlító erőszak hullámmal, vagy cigány ellenállási mozgalommal való szembesülésre. Az iskolai erőszak elharapódzása, már eddig is egyfajta oktatási bojkottra hasonlított, és az egyre nyilvánvalóbb fenyegetettség miatt, már (joggal vagy sem) szerveződik a cigánygárda. Mennyi választ el minket attól, hogy társadalmunk kétségbeesett része úgy döntsön, követ ragad és lángra lobbant egy-két gumiabroncs barikádot?

Ez csak a kezdet

Két választásunk van, ha valóban hitelt adhatunk a Farkas féle pesszimizmusnak. Vagy össznemzeti önvizsgálatot tartunk, és engesztelést hirdetünk az integrációs program folyamatos kudarcainak kárvallottjai felé, vagy pedig soha nem látott szenvedéseken és rettegésen keresztül Gázát csinálunk egész Baranyából és Vas-megyéből. Egy szép nap arra ébredhetünk, hogy ahelyett, hogy idejében döntöttük volna - egyéni szinten is - a kölcsönös tisztelet, megbecsülés és együvétartozás mellett, a parlament arról kényszerül vitatkozni, hogy Budapest megtarthatja-e szuverenitását, vagy konföderációs státuszba kell helyezni…