Az UNESCO Világörökségi listáján szereplő Lascaux-barlang (Dordogne, Franciaország) a kréta időszakból származó mészkőhegységben helyezkedik el, mintegy 250 méter hosszú és 30 méter mély. Mind a rajzok száma, mind a műalkotások értéke szerint egyike a legjelentősebb őskori festett barlangoknak. A festmények és karcolatok nagy része 15-17 ezer éves.

Feltételezések szerint a barlang szakrális funkciót látott el, ám a falakon ábrázolt állatok vélhetően nem a táplálkozási szükségleteket voltak hivatottak biztosítani. A rajzok keletkezésekor a környéken nagy számú rénszarvas-populáció élt, mindennek ellenére csak egy ilyen ábrázolás készült. Feltűnő továbbá, hogy a képek se tájat, se növényeket nem ábrázolnak.

Marc Gaulthier, a Lascaux-i nemzetközi tudományos bizottság elnöke szerint a barlangrajzok megvédése eddig is nehézségekbe ütközött, de a globális felmelegedés most súlyosbította a problémákat, a falakon terjednek a fekete foltok.

Az összes lascaux-i probléma a barlang hőmérsékletével és páratartalmával volt kapcsolatos. A barlang 1963 óta nem látogatható a nagyközönség által, az utóbbi időben azonban már a kutatókat is kockázatos beengedni, hiszen jelenlétük növeli a hőmérsékletet és a levegő páratartamát. Ez viszont a gombák, különböző algák és baktériumok szaporodását segíti elő, amelyek az elmúlt időszakban megtámadták a falakat. A foltok létrejöttében másrészt a barlang természetes mikroflórája, valamint a falak vegyi összetétele is közrejátszott.

A konferencián, amelyen európai kutatók mellett japán, amerikai és új-zélandi tudósok is részt vesznek, két lehetséges megoldást vizsgálnak. Az egyik változat szerint légkondicionáló rendszert kell beépíteni, amely szabályozná a barlang hőmérsékletét és páratartalmát. A másik lehetőség antibakteriális és gombaölő-szerek alkalmazása, ezeket már korábban is használták változó sikerrel.