Új elnök, régi gondok

Mint azt megírtuk, Etiópia kivonulása ismét polgárháborúba sodorta a tizennyolc éve folyamatosan önmagával küzdő afrikai országot. A végleges csapatkivonás egy hónapja történt meg, és az iszlamista felkelők rögtön el is foglalták a parlamentet. Az akkori, igen rövid ideg hatalmon lévő, nem túl népszerű miniszterelnököt Omar Abdur-Rasíd Sarmarke, az egykori meggyilkolt elnöki fia váltotta február 14-én, a parlament nagy többségének egyetértésével. Azonban jól jellemzi a kormány hatalmát az a tény, hogy a választást biztonsági okok miatt a szomszédos Dzsibutiban tartották, ahova zavargások miatt menekültek.

Természetesen ez nem történt minden előzmény nélkül. A kormány majd 20 éve instabil és a megválasztott elnökök, miniszterelnökök kezében sem összpontosul számottevő hatalom. A népszerűtlen Nar Hasszan Husszein, az Átmeneti Központi Kormány akkori elnöke és az ellenzéknek számító, Sejk Seríf Ahmed vezette Szövetség Szomália Újra-felszabadításáért Párt szövetséget kötött decemberben - ezen alkuban volt benne Etiópia kivonulása is. Aztán január 31-én Seríf lett az új elnök, és ez magával vonzotta az új miniszterelnököt is.

Kiújult a vérfürdő

Az új miniszterelnök személye ellenére tovább folytak a harcok, aminek komolyabb kiújulása csak kedd hajnalban következett be. A súlyosabb belharc feltételezhető oka Seríf elnök hazatérése, ami kormány visszaköltözését hivatott előkészíteni. A fővárosban kitörő harcok egyik oldalán a radikális iszlamista erők (jelen esetben a Hizbi Islamiya, és az Al-Shabaab) míg másik oldalon a kormánykatonák, az AU békefenntartói, és a Serifhez hű mérsékelt iszlamisták (ARS) emberei állnak - a hadurak mindkét oldalon, vagy épp egy harmadikat kialakítva avatkoznak közbe. Minderre a szinte függetlenséget élvező északi Puntföld és Szomálföld nem nagyon reagál.

A konfliktusban katonák, lázadók és civilek egyaránt meghaltak, összesen mintegy 85 halottat, és több száz sebesültet hátrahagyva. A főváros egyes kerületei elkezdtek kiürülni, mintegy tizenhétezren távoztak Mogadishuból - amiből már több ezren vissza is tértek. Vasárnapra felreppent a hír, hogy Serífnek sikerült békét kötnie a Hizbi Islamiyaval, amit azzal ért el, hogy megígérte a sária, az iszlám törvénykezés bevezetését. Mindezt a radikális szervezet ma megcáfolta: elismerte hogy szó volt a tűzszünetről, de nem kötöttek semmilyen megegyezést, így „ akkor támadják meg az ellenséget, amikor csak akarják”. Egyébként több törzsi és vallási vezető nyitott lenne a béketrágyalásokra, amit az elemzők szerint nélkülük nem is lehetne megvalósítani - csakhogy kellene hozzá az erősen radikális Al-Shabaab is.

Egy terrorszervezet felépítése

Az Ifjak - ahogy fordítani lehet az Al-Shabaabot - 2006-ban jött létre, az ICU szétesésekor, annak ejtőernyő-szervezeteként. Radikális iszlamista szervezet, főleg Szomália déli részén aktívak - nagyját uralmuk alatt is tartják -, de nagy befolyásuk van a fővárosban is. 2008-ban Amerika felrakta a világ terrorszervezeteit tömörítő listájára - indokként Al-Kaida kapcsolatokat megnevezve. Azonban ezek a kapcsolatok nem a két szervezet, hanem a két szervezet egyes személyei közt vannak, így ezek meglehetősen gyengék, és legfőképp ideológiai alapúak.

Az Al-Shabaab nagyon megváltozott az eltelt évek alatt. 2006-ban még csak hagyományos gerillataktikákkal mészárolták a gyűlölt ellent - öngyilkos merényletek, célzott orgyilkosságok, kisebb lövöldözések -, de 2008-ra már nem csak dzsihádot vívnak megszállók és a nem (eléggé)iszlamista erők ellen, hanem az országot is irányítani akarják. Bevett taktikájuk, hogy mielőtt elérnének egy területet (falu, város, ipari létesítmény stb.) azelőtt felkeresik az ottani vezetőt/ hadurat, egyeztetnek vele, és biztosítják jószándékukról. Bevonulásuk után megtartják a régió szokásait, így próbálva megnyerni a népet ügyüknek. Ezzel magyarázható, hogy közel sem minden általuk birtokolt területen alkalmazzák a sáriát.

Vezetőjük hivatalosan Sheikh Mohamed Mukhtar Abdirahman - becenevén "Abu Zubeyr" -, de szakértők szerint a három általuk irányított fő régió egy-egy vezetőjének kezében van az igazi irányítás. Van egy negyedik ág is - ők Juba völgyét irányítják -, akik ugyan nem Ifjú-tagok, de erősen szimpatizálnak a mozgalommal. Más szakértők szerint az egész terrorcsoport még megosztottabb: törzsi és területi alapokon szerveződő sejtek különböző eszméket különböző vezetőkkel különböző módon követnek, ideológiájukkal sokszor egymásnak ellentmondva - csak a céljuk közös. Épp ezért „nem azt kell figyelni amit mondanak, hanem azt amit tesznek” - mondja Ken Menkhaus, brit szakértő.

Fegyveresei száma pár ezerre tehető, de hogy ideológiájukkal pontosan mennyien szimpatizálnak, azt felbecsülni sem lehet. Gyakran érkeznek külföldről hű hívők, hogy támogassák a szervezetet, sokszor tetemes mennyiségű fegyvert hozva magukkal - legalábbis az FBI információi szerint. Két dolog miatt képesek ennyire kevés emberrel ekkora befolyást szert tenni: egyrészt Szomáliának 1991 óta nincs központi kormánya, másrészt a különböző tartományok hadurak és szervezetek annyira megosztottak, hogy ez a létszám is hatalmasnak mondható.

Most azonban komoly veszélybe került a szervezet jövője. Fő céljuk ugyanis az etióp katonák kiűzése volt, ami sikerült is. Most az itt maradt - szintén idegen - AU katonákat támadják, és a kormányt, akik mellett az AU kiáll. Azonban a kormányt az egykori lázadó-vezér, szintén iszlámhű, sária bevezetését előkészítő Serif vezeti, akit sokan nem tartanak igazi ellenségnek - így számukra létfontosságú vált támogatói bázis egyre apad.

Ha az AU is kivonul, akkor végleg eltűnik a külső ellenség, így maximum a polgárháború folytatódhat - amihez viszont nép nagy részének nincs kedve. Jól jelzi ezt, hogy már a hadurak, és pár csoport vezetője is hajlana egy béketárgyalásra, ami viszont - mint említettük - lehetetlen az Ifjak nélkül.

Ha Amerika nem kezd megint bombázni és Etiópia is fenekén marad, akkor talán elfogynak az Al-Shabaab értelmes céljai - ezzel együtt támogatói - és tárgyalóasztalhoz kényszerül, ami végre-valahára megnyugvást hozhatna a 18 éve háborgó kontinensre.