Olyan heteket élünk, hogy egyetlen rosszul értett szó könnyen járhat totális államcsőddel, az egész közép-európai bankrendszer összeomlásával, de minimum a forint hihetetlen mérvű gyengülésével, ahogyan azt a múlt héten is láthattuk. Olyan hétköznapi hősökről szól a nemzetgazdaság, akik vezetőink rivaldafénye mögött, a kommunikációs irodák szerény derengésében döntenek életről és halálról. A beszédírói munkakörrel járó kihívást talán csak a tűzszerészet, vagy a tőzsdei brókerség kalandos elemeivel lehetne párba állítani.

A vasfüggöny

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint a nagy gazdasági válság a szegényebb keleti országokat sújtja a leginkább, ezért egy 180 milliárd eurós stabilizációs és integrációs javaslattal érkezett Brüsszelbe. „Nem engedhetjük meg egy új vasfüggöny felállítását, mely kettévágja Európát”” – kezdte beszédét a magyar vezető, majd így folytatta: „A kilencvenes évek elején politikailag egyesítettük újra Európát. Most az a kihívás, hogy pénzügyileg és gazdaságilag is egyesíteni tudjuk” – idézi Gyurcsányt az Associated Press.

A legtöbb nyugat-európai ország egyedül a protekcionizmusban látja a kiutat, ám sokan elfelejtik, hogy a szabad piac elve az Unió egyik sarokköve, a befelé irányuló gazdaságpolitika alapjaiban kérdőjelezi meg az EU szellemiségének fenntarthatóságát. A kilenc országot magába számláló keleti tömörülést Donald Tusk, lengyel miniszterelnök csak egy olyan „léleknek” nevezte, mely „a protekcionizmus és egoizmus” ellen emeli fel a szavát.

A közösség érdeke az egyéni gyarapodás?

Az európai vezetés vasárnap újból abban állapodott meg, hogy a válság rendezésére irányuló bármilyen törekvésnek, a tagországok saját piacainak rendezéséből kell kiindulnia. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi gazdasági folyamatok erősítése helyett, az egyéni szereplőket kell stabilizálni. A keleti blokk (Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Csehország, Bulgária, Románia és a balti államok) viszont annak az aggodalomnak adott hangot, hogy a nyugati szomszédok közel sem tesznek meg minden tőlük telhetőt, hogy támogassák a szövetséges banki szektorokat Európa közép és keleti részein.

Gyurcsány voltaképp szolidaritásra szólította fel a nyugatot – értelmezi az Al Jazeera -, amely akár az általa említett 180 milliárdos nemzetközi támogatásként is realizálódhatna. Az összeg mellett eltörpül a még múlt hét pénteken felajánlott 24.5 milliárd, melynek folyósítását már jóvá is hagyta az Európai Fejlesztési Bank. A keleti régió ennyitől nem képes talpra állni, ha a nyugat most a protekcionizmus nevében sorsára hagyja, az valóban 20-30 évvel ezelőtti állapotokat szülhet. A Gyurcsány-i fogalom bármennyire hatásvadász is, de aggasztóan találó forma.

Nemzetközi visszhang

Ma a világ legnagyobb és legnívósabb gazdasági lapjai Gyurcsány „vasfüggönyével” kezdtek. Dubajtól Torontóig ez az egyetlen szócska szignózta a hétvégi Európa csúcsot. Sokan kitérnek a kért összeg gigászi voltára, mely egyenértékű az egész térség éves termelésének 30 százalékával. A dubaji Khaleej Times külön kitér Gyurcsány abbéli aggodalmára, hogy ha az összeget az európai közösség megtagadja, az súlyos következményekkel járhat az egész kontinens számára, úgy mint a politikai nyugtalanság vagy a soha nem látott emigrációs nyomás nyugat felé.