- Elárulnál további részleteket?

- A szüleim azok, akik ezentúl a koncertjeimet, fellépéseimet szervezik, Hajnal Gábor személyében pedig menedzserre is találtam, aki tárgyal helyettem, és a további hivatalos szakmai ügyeimet intézi.

- Szüleid hogy kerültek a képbe??

- Látták, mennyire vergődöm ebben a magamra hagyott helyzetben, ezért – bár régóta elváltak egymástól – úgy gondolták, vagyok annyira tehetséges énekesnő, lett annyira értékes a szólólemezem, hogy érdemes legyen miattam nekik közösen magukra vállalni egy részt a terheimből. Szüleim rettentő fiatalok, mindketten negyvenes évek elején-közeén járnak, buzog bennük az életerő, a tettvágy! Apukám hangmérnökként, roadként rendszeresen dolgozik együtt Dopemannel, anyukám pedig abban az időben koordinálta a fellépéseinket, amikor Katinkával kettesben vállaltunk szerepléseket. Anyu egyébként nem „hátébé”, huszonéve titkárnőként dolgozik egy cégnél, ahol akad arra mindig pár szabad perce, hogy telefonon keresztül elintézzen nekem néhány fontos dolgot. Nekem nagyon megnyugtató, hogy a szüleim nem csupán a magánéletemben állnak mögöttem, hanem a munkámban is.

- Apropó, magánélet: majd kicsattansz a boldogságtól, csak úgy ragyogsz! Karcsúbb vagy, csinosabb, mint amikor utoljára láttalak. Ez annak is köszönhető gondolom, hogy boldog párkapcsolatban élsz már nem kevés ideje…

- Igen, méghozzá már kicsivel több, mint két éve. Volt egy rossz időszak az életemben, amikor nem jöttek össze a dolgok ezen a téren, és nem is csak azért, mert nagyon futott velünk a Romantic szekere, és alig volt szabadidőm, hiszen ha nagyon akarjuk, akkor tudunk keríteni magunknak pár üres órát, napot. Azonban sajnos egy darabig nem jött senki olyan, aki igazán tetszett volna, akivel maradéktalanul jól érezhettem volna magamat. (Mint tudjuk, gyakran előfordul, ha a karrier fut, akkor a szerelemmel nem stimmelnek a dolgok, és ez fordítva is megesik.) Szerencsére, bennem sosem az ismert énekesnőt vették észre először a pasik, hanem a nőt, így nem kellett attól tartanom, csupán „trófeának” kellett valaki oldalára.

- És hogy zajlik közös életetek a mindennapjaitokban?

- A legelején összeköltöztünk, így rengeteget tudunk együtt lenni. Mosok, főzök, takarítok, bevásárolok én is otthon, mint minden rendes asszony, akinek párkapcsolata van. Anyukámtól, nagymamámtól tanultam meg mindent, amit a háztartásban tudnia kell egy nőnek. Bizony én magamra nem főznék soha, azt szeretem, ha van, aki megeszi a főztömet! Épp ezért is szoktam őrült fogyókúrába kezdeni, amikor társtalan vagyok, edzőterembe járni hetente többször is, mert egyrészt van rá időm, másrészt szeretnék csinos és vonzó lenni, hogy megakadjon rajtam a megfelelő férfi szeme!  Ha együtt élek valakivel, imádok jókat enni-inni vele együtt, finomságokkal kényeztetni, ilyenkor hamar felszaladnak a pluszkilók! Természetesen most sem hagyhatom azért el magam, úgyhogy edzek hetente több alkalommal is. Párom civil, vállalkozóként teszi a dolgát. Jánosnak semmi köze sincs a zenész szakmához, ha csak az nem, hogy imád koncertekre járni, nagyon muzikális, és rettentő nagy kritikusom! Amikor munkája mellett teheti, elkísér a fellépéseimre, és utána elmondja a véleményét, ha jó, ha rossz. Mivel nagyra becsülöm zenei jó ízlését,hallgatok rá, hiszen nem egyszer kiderült már: jól tettem. Ha néha hazaviszem egy-egy új nóta nyersanyagát, olyan instrukciókat tud adni, hogy azok engem is, a dalt is jobbá, erősebbé tudják tenni.

- Milyen hatással van Rád, amikor nincs fellépésed egy darabig? Hogyan töltöd a napjaidat?

- Szinte fizikailag rosszul érzem magam olyankor ha nincs munkám, szenvedek, depressziós leszek, hiszen szó szerint „éhes vagyok” a zenére! Nem egyszerű a túlzsúfolt magyar könnyűzenei piacon labdába rúgni, főként megpróbálni megélni belőle. Ezért is jutottam arra a döntésre, hogy muszáj valami mást is kezdeni az életemmel, hogy bebiztosíthassam magamat valamilyen szinten legalább. Ez persze manapság nem csak a zenére, zenészekre vonatkozik, mindenki nehéz időket él meg. Két vonalon indultam el ennek megvalósítása érdekében: egyrészt anyukámmal karöltve indítunk a neten egy női ruhaüzlet hálózatot, amihez Milánóból fogjuk beszerezni a – és az én ízlésemet tükröző - szép és nőies, egyedi, finom, letisztult vonalú darabokat úgy kéthavonta. A honlapunk már el is készült. A másik „láb”, amire hamarosan támaszkodhatok, az pedig szakmailag is előre fog vinni, legalábbis nagyon bízom benne: meghívtak egy magas színvonalú zeneiskolába éneket (popzenét) illetve hangképzést tanítani! Most toborozzák a tanítványokat, március közepétől kezdődnek a három hónapon át tartó kurzusok. Rettentő nagy izgalommal készülök rá, és igyekszem legjobb tudomásom szerint helyt állni ebben az új szerepben is. Imádom a kihívásokat!