Aki ezzel nagyot kaszálhat, az a szépségipar. A kis rondaságra alaposan ráférne a ránctalanítás, arról nem is beszélve, hogy milyen lehetetlenül karikásak a szemei. Itt van még a zászlóvivő pornós biznisz, ha már a szamár sem elég egzotikus, a csillagközi kis barát – vörösen pislákoló melleivel - sokat mesélhetne az érzékiség új tárnáiról.

Az ujja hegye is világít, ami viszont a képregény írás új dimenzióit nyithatná meg: miután ET mama két nagy lapátkeze kiosztotta a még este nyolc után is a TV előtt kuporgó csemete nagy büdös útravalóját az ágy felé, a gülüszemű surmó – negyven wattos újbegyének köszönhetően – a paplan alatt is fojtathatja a rendbontást.

Igen-igen, a földön kívüliek utáni hajkuráció új fejezetéhez érkezett, a NASA a floridai Cape Canaveral-ről holnap egy Delta II-es hordozórakétával fellövi a Kepler névre hallgató mozgó szuperteleszkópját. Mozgalmas három és fél évnek néz elébe, ugyanis napi 24 órás műszakban, ennyi ideig kell átolvasnia azt a 100.000 csillagnyi sötétséget, hogy bebizonyítsa, nem vagyunk egyedül.

A Kepler kizárólagos feladata, hogy földszerű újvilágokat keressen, a hozzá fűzött remények, már-már üzletszerűen megalapozottak. Itt van például Alan Boss, a Carnegie Institution of Washington csillagásza, aki egy Chicago-i tudományos konferencián azt nyilatkozta az AP-nek, hogy borzasztóan megdöbbenne, ha a Kepler project dolgavégezetlenül érne véget, és ne bukkanna legalább egy tucatnyi új, genezishez is alkalmas planétára.

„Épp a küszöbén állunk annak, hogy vitán felüli módon megállapítsuk, milyen gyakori a lakható bolygók előfordulása az univerzumban. Húsz évvel ezelőtt azt hittük, hogy a világegyetemben nincs még egy olyan naprendszer, mint a miénk. Most már tudjuk, hogy több mint 300 ilyen létezik. Feltételezem, hogy amikor az éjszakai égboltra nézünk, bármely csillag körül keringhet egy éppolyan lakájos bolygó, mint amilyen a miénk” – mondta Boss az AP-nek.

Mielőtt egy fészekaljnyi dologtalan liberális most marslakójogi aktivistának csapna fel, csak azzal szeretném hűteni a kedélyeket, hogy még a lelkes tudósok szerint is parányi annak az esélye, hogy ezeknek a feltételezett létezőknek van annyi sütnivalója, hogy valami olyan blőd marhaságot találjon ki, ami méltó lenne a diszkriminációra. Ripley is megnyugodhat, ezektől ugyan nem fog kirobbanni semmi a mellkasunkból, legfeljebb a fika az orrunkból, tekintve, hogy a víz és oxigén önmagában még csak bakteriális életet feltételez.