A Kairótól 208 km-re északra fekvő kikötővárost Nagy Sándor alapította Kr. e. 331-ben, és önmagáról nevezte el. A hódítóról elkeresztelt új városok közül az egyiptomi vált a leghíresebbé.

Évszázadokon át az ókor egyik legnagyobb városa volt, méretét tekintetve csupán Róma előzte meg. Amikor Kr. e. 30-ban a rómaiak elfoglalták Alexandriát, a városnak körülbelül egymillió lakosa volt. A tudományok székhelyeként szerzett hírnevet, ahogy világhírű volt az állítólag 700.000 tekercsből álló alexandriai könyvtár is. Pharosz szigetén emelkedett a világítótorony, amelyet a Kr. e. III. században I. Ptolemaiosz Szótér uralkodása alatt Szósztratosz épített. Az antik világ hét csodájához sorolt világítótorony nyolcemeletes és 160 méter magas volt, fénye 300 sztadionnyira (50-60 kilométerre) látszott a tengeren - olvasható az Archaeologica című hírportálon.

Kr. u. 365-ben szökőár sújtotta a várost, majd sorozatos földrengések érték, egy része a tengerbe süllyedt. Ami a világítótorony sorsát illeti, Kr. u. 956-ban egy földrengés kisebb károkat okozott az építményben, 1303-ban és 1323-ban viszont két nagyobb földrengés már komoly pusztítást végzett a szerkezetében. A XV. században erődöt építettek a helyén, felhasználva a világítótorony köveit.

Búvárrégészek 1994 óta kutatnak a tengerben, azóta számos antik emléket, így szfinxeket, gránittömböket, s feltételezéseik szerint a világítótorony maradványait tárták fel a tengerfenéken.

Az új múzeum terveit Jacques Rougerie francia építész készítette, elképzelései szerint egy hatalmas üvegalagút tenné lehetővé az érdeklődőknek, hogy "körbejárják", s megcsodálják az ókori világ remekeit. A tervek kivitelezése 140 millió dollárba (34,8 milliárd forintba) kerülne, az egyiptomi kormány reményei szerint a projekt finanszírozásába magánvállalatok és szponzorok is beszállnak.