A megerőszakolt nők megkövezése
A sária, más néven az iszlám jog bevezetésért - vagy épp az ellen - számtalan országban öldöklő háború folyik, míg itt Európában annyit tudunk róla, hogy ezért szoktak megerőszakolt nőket halálra kövezni. De mi is az tulajdonképpen?
2009. március 8. vasárnap 17:59 - Pásztor Balázs
Az első dolog amit le kell szögeznünk a téma taglalásánál, hogy az iszlám jog, vagyis a sária isteni törvény, s mint ilyen, örök és változtathatatlan - tehát nem tűr semmiféle korszerűsítést vagy modernizációt. A második, hogy a sária nem csupán egy törvénykönyv, amely meghatározza hogy milyen bűnt milyen büntetés kövessen, hanem egy alapelv, amely az élet minden apró mozzanatát hivatott szabályozni, az öltözködést éppúgy, mint a politikát vagy a halálos bűnök behatárolását. Tehát a sária maga a muszlim életforma nagykönyve. Ebből következik hogy őnáluk az állam, a vallás és a törvénykezés nem különül el egymástól, hanem szorosan összefonódik.
Történelem, kialakulás
A sária a legősibb, mai napig fennmaradt, egyes helyeken államilag is elfogadott törvénykezés. Míg az iszlám annyit tesz „alávetés” (vagyis alávetni magad Isten akaratának), addig a sária jelentése „út a víz felé” - nem szabad feledni, hogy arrafelé a víz igazi kincsnek számított - , vagyis továbbgondolva útmutatás. Igazi tudósai a 9. század környékén éltek, de a ma ezzel komolyan foglalkozó emberek is nagy tiszteletnek örvendenek a lakosság körében.
Alapvetően több forrásból építkezik, ám mindenek előtt a Koránt, a muzulmánok szent könyvét tartja elsődlegesnek - mivel szerintük ez az egyetlen tiszta isteni megnyilatkozás (bár a Tórából is emelnek át olyan részleteket, amiket Korán nem taglal). A többi forrás csak arra szolgál, hogy választ keressen azokra kérdésekre, amikre a Korán nem ad választ. Ilyen a szunna is, amelyek Mohamed próféta, illetve kortársai cselekedeteinek, tanításait taglalja. A szunnita irányzatnál ennek még nagyobb jelentőssége van, mivel ők ebbe beleveszik az imámok (nagyobb vezetők, kalifák, vallástudósok) tanításait is.
Másodlagos forrásnak számít az Idzsmá, vagyis az egyetértés, konszenzus. Ennek különböző helyeken különböző megítélései vannak: néhol a teológusok egyetértése szükséges, néhol az egész közösségé, néhol meg a Mohamed kortársainak az egybehangzó véleményét keresik. Ez dönti el - ha a Korán vagy a summa nem egyértelmű -, hogy miként is kell érteni azokat a szavakat amiket még régen írásba foglaltak. De alapkitétel, hogy ember sohasem lehet okosabb istennél, így ezek az értelmezések nem számítanak tévedhetetlennek.
A még ennél is lentebb található forrás a Qiyas (kijász), amely az érvelést, analogikus következtetést, ésszerűséget és az egyéni véleményt tömöríti magában. Gyakorlatilag az értelmezés, a továbbgondolás egy sajátos formája, amely életben tartja az Idzsmát. Szerepet játszanak még olyan el nem ismert források is mint az Urf, azaz a szokásjog, amik gyakran a Korán előtti időkig nyúlnak vissza, és a Kánon, vagyis a közjó elve.
Büntetési típusok
Konkrét példa
Mint ahogy azt az Aladinból is ismerhetjük, a tolvajnak levágják a karját, ha valami olyasmit tulajdonított el, ami nem az ő jogos tulajdona volt. A Tálio-elv ilyen szintű alkalmazás persze nem mindenhol divat, sok helyen a körülmények ismertetése után valami mást eszelnek ki - hisz ők sem akarnak túl sok félkarú koldust az utcán látni. Maga a megkövezés a rossz közösségből való elűzésének szimbolikus változata - ezért is emel a közösség minden tagja egy követ. Továbbá egy iszlám állampolgár nem adható ki egy nem iszlám államnak, büntetik a homoszexualitást, és legalább akkora bűnnek tartják az alkoholt, mint nálunk a kokszot.
Bár nyugati körben a sária a csonkolásokról és a nyilvános kivégzésekről híres, valójában ezeknek csak elrettentő szerepük van. Annyi igaz, hogy a bűn mértéke nyugati szemszögből sokszor nem egyezik meg a büntetés mértékével, de a visszásságokat inkább a vallásos fanatizmus, túlbuzgóság és a nők másodlagos társadalmi helyzete okozza. Például a megerőszakoló helyett a megerőszakoltat kövezik halálra, mivel két nő véleménye állhat ellen egy férfiéval (ők meg épp kettesben voltak), így a férfi ráfogja áldozatára, hogy az ő hibája, mert ő viselkedett kihívóan. Érdemes azt is megjegyezni, hogy nem muszlim például nem is tanúskodhat muszlim ellen.
A „bírónak” itt egészen más feladatköre van, mint az Európai jogkultúrában. A Qádinak (kádi) nevezett személy bár nem dönt a szó hagyományos értelmében, de ő veszi figyelembe a körülményeket, és Qiyasának nagy szerepe van, főleg vallásos ügyekben. Azt is érdemes megemlíteni, hogy az iszlám elgondolás szerint a földi büntetés csökkenti a túlvilági büntetést, így nem ritka az olyan hozzáállás sem, hogy felesleges megbüntetni, odafenn úgyis elnyeri „jutalmát”.
A sária alapvetően háromfajta bűnkategóriát ismer. A Had bűnök Allah ellen elkövetett bűnök, épp ezért a legsúlyosabbak. Ám ilyen esetben csak akkor lehet (általában a legsúlyosabb) büntetést kiszabni, ha az áldozat beismeri tették és szemtanúk is igazolják azt (általában kettő, házasságtörésnél négy személy). Ha bármelyik hiányzik, akkor már másik bűnkategóriába esik az illető. A Qeszasz bűnök általában emberöléssel és bosszúval függnek össze, és különlegességük, hogy büntetés (általában: halál) helyett az áldozat családjának beleegyezésével, azok kárpótlásával kiengesztelhető.
A Tazír bűnök, vagyis a társadalom ellen elkövetett bűnök a legalacsonyabb nagyobb bűnkategória. Hogy pontosan mi tartozik ide, az társadalomról-társadalomra és korról-korra változik, de mindig az adott régió határozza azt meg. Ilyen lehet például az uzsora, vagy a vesztegetés. Érdemes azt is megjegyezni, hogy sária teljes mértékben negligálja a vallásszabadságot: ugyanis amíg egy muszlim él, az csak halál fejében térhet le vallása útjáról (ez főleg annak rossz, aki muszlimnak született vagy kényszerből tért meg).
Hol és miért?
Az öbölháború-beli sária csata
A qádik mellett fontos megjegyezni a muftikat is: ők azon hivatalnokok akik egy-egy döntést döntvényekben kiadhatnak, amely mögött bár nem áll közvetlen kényszerítő erő, de általános sémaként használható hasonló esetekben. Ám ezekben a döntvényekben nem csak kiállni lehet valami mellett, hanem ellenezni is: ahogy történt ez az öbölháborúban.
Az egyiptomi muftik döntvény útján érvénytelenítették az iraki elnök szent háborúra való felhívását, illetve jogosnak mondták ki az ellene - mint zsarnok ellen - folytatandó háborút. Persze Szaddam Huszein iraki muftijai éppen ellenkező értelmű döntvényt bocsájtottak ki -ebből is látszik, hogy a közös vallás nem feltétlenül jelent egységet.
Ma a világnépesség több mint 20 százaléka muzulmán hitű - és a hit mélysége náluk általában jóval nagyobb, mint keresztény embertársaiknál. 35 nemzet van, amelynek a muszlim lakossága meghaladja az 50 százalékot, 21 másik ország, amelynek jelentős muszlim kisebbsége van és 19 országnak szerepel a muzulmán hit az alkotmányában. Azonban maga sária alkalmazása és elterjedtsége korántsem ennyire egységes.
Főként a keleti iszlám országokban a sária régóta jól megfér a civil joggal, és főleg a család/polgárjogi esetekben alkalmazzák, míg a büntetőjogot saját, sokszor demokratikusabb jogrendjük alapján használják. Természetesen nincs ez mindenhol így, van ahol nők ezreinek az életét teszi tönkre a sária. Sőt, mostanság mind a Közel-Keleten, mind Afrikában divat lett, hogy szélsőséges, gyakran terroristának bélyegzett csoportok addig harcolnak, amíg maradéktalanul be nem vezetik a sáriát, mint hivatalos törvénykezést.
Hogy mi lesz ezeknek az országoknak a jövője azt nem tudni, de annyi bizonyos hogy naponta hallhatunk majd egy-egy értelmetlen halálra kövezéstől, tömeg általi emberölésről, véres ostorozásról és csonkolásról. Azonban van reménysugár: Hauwa Ibrahim nigériai ügyvéd 2006-ban azért kapta meg az emberi jogok kiemelt védelméért járó Szaharov-díjat, mert ingyen vállalta 19 helyi, halálra kövezésre ítélt lány védelmét.
Ha a radikális erők hajlandóak lennének a sária olyasfajta alkalmazására, mint mondjuk Líbiában, vagy a keleti- iszlám államokban, akkor az egész vallás megítélése sokat javulhatna. De amíg ez nem történik meg, addig folytatódik a vérontás, Allah nevében.