Fél év telt el a pekingi olimpia óta, azaz még három és fél van hátra a 2012-es londoni ötkarikás játékokig. Kemény Dénes azonban már most elkezdte építeni a zsinórban három olimpiai aranyat nyerő aranycsapatok utódját. Nincs azonban könnyű dolga: most még azt sem tudhatja biztosan, hogy a nagy öregek kitartanak-e Londonig, fiatalok pedig akadnak bőven. A csapatépítés azonban jó úton jár – tökéletes példa erre a hétvégi egri Volvo Kupa.

Megvan az alapanyag!

Az út elején jár Kemény Dénes – járt már éppen eleget ott. 1997 óta negyedszerre építi újjá a magyar vízilabda válogatottat: negyedszerre kell megtalálnia a megfelelő egyensúlyt a tapasztalat és a fiatalság között. A „főnök” szerint azonban jól állunk – jobban, mint lehetett várni ez idő tájt.

- Fantasztikus mérkőzést játszottunk a szerbek és az amerikaiak ellen, a vártnál sokkal közelebb vagyok a válogatott keret kialakítását illetően – nyilatkozta közvetlenül a torna után Kemény. Aki azonban már a londoni olimpia bajnokcsapatát látná körvonalazódni, az vagy nem ismeri Kemény Dénes csapatépítő szisztémáját, vagy nincs tisztában a vízilabda alapvető hátterével. A most keresve keresett csapat ugyanis még csak a nyári római világbajnokságra szól. Mert ugyan a vébé a pólósoknál a második legjelentősebb esemény az olimpia után, közvetetten mégis csak egy felkészülési állomást jelent a következő ötkarikás játékokra.

Kit ragad meg a fiatalok közül?

Azaz a most kipróbált és bevált fiatalabb generáció még akkor sem lehet biztos abban, hogy közelebb került Londonhoz, ha valóban meggyőzte tehetségéről és tudásáról Kemény Dénest. Mint az elmúlt bő évtized mutatja, Kemény Dénest nem lehet egy felkészülési tornával meggyőzni.



Neki több kell: ha valaki komolyan gondolja az olimpiai csapatba való bekerülést, annak legalább három évig kell meggyőző teljesítményt mutatnia – Európa-bajnoksággal, világbajnoksággal megspékelve. Az első lépés azonban a mostani újoncoknál is a római keretbe való bekerülés. Korai még kimondani az ítéletet, de a Volvo Kupán mutatott teljesítmény alapján nem egyen, nem ketten pályáznak eséllyel a nagy kiugrásra.

Persze ezt már előre tudta Kemény: nem véletlenül vállalta el az újabb olimpiai ciklust, tisztában volt a lehetőségek számával és minőségével. Hanem az más történet, hogy a kiszemeltek mennyire tudnak élni a lehetőséggel, lehetőségekkel.

Az első nagy erőfelmérőn, a Volvo Kupán egész jó teljesítményt nyújtott például az évek során már sokszor a válogatott közelébe kerülő, de stabilan ott ragadni nem tudó Mátyás Zoltán (FTC), és a fiatal újpesti Létay Krisztián is. A minimális játéklehetőséggel próbált élni Török Béla is – a szolnokiak fiatalja azonban még a kiegészítő emberek között is kiegészítő szerepet kapott.

Minden arannyá válik?

Úgy látszik, bárkihez is nyúl Kemény Dénes, a kiválasztottja képes jó játékkal meggyőzni a mestert. Ki fogadna például arra, hogy ha nem jön közbe sérülés Hárai Gábor játéktudása alapján nem lesz ott a londoni keretben? Mi biztos, hogy nem.

Érdekes a helyzet, ugyanis jelen állás szerint ha nagyon kellene, Kemény Dénes minden bizonnyal ki tudna állítani egy ütőképes csapatot huszonhárom év alattiakból is. A kérdés nem is az, hogy ki kerüljön be a majdani nagy csapatba, hanem hogy a tapasztaltabbak közül ki akar még ott maradni. A csodálatos hatos, a háromszoros olimpiai bajnokok (Biros, Kásás, Kiss Gergő, Benedek, Szécsi és Molnár) közül ugyanis még nem döntöttek mindannyian a jövőről, legalábbis a távoliról még néhányan nem.

Az út tehát adott: végig kell menni rajta. Ha most jósolnunk kellene azt mondanánk: a júniusi világbajnokságon hét-nyolc olimpia bajnok lesz a keretben, s a három és fél év múlva esedékes ötkarikás játékokon is ennyi. Az azonban közel sem biztos, hogy ugyanazok a játékosok!

Csak vezéregyéniségek

Mindenesetre a generációváltás szembetűnő és örömteli. Biztató volt például azt látni, ahogy a nem is oly rég még zöldfülű Varga Dani vezéregyéniséggé vált a Volvo Kupán.

Persze azzal számolhatunk, hogy mindenki, aki bekerül és bent marad a csapatban hosszú távon azzá válik…