Az ausztrál lakosságnak újra és újra szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy ember és állat együttélése nem mindig mentes a véres atrocitásoktól. Egy-egy ilyen alkalommal, újraértékelhetik a vadvilággal kapcsolatos beállítottságukat és eltöprenghetnek ki az igazi betolakodó és hol. Nem is a havi rendszerességgel történő brutális cápatámadásokról, hanem a kengurukkal való összetűzésekről van szó otthon, a város utcáin, a golfpályán vagy az iskolaudvaron.

Vasárnap éjjel, a canberrai Ettlin család otthonába egy három méteres kenguru galoppozott be - a csukott hálószobaablakon keresztül: „Félálomban először arra gondoltam, hogy egy holdkóros nindzsa röppent be az ablakon. Sokkal inkább ennek látszott, semmint egy megriadt kengurunak” – nyilatkozta a később a feldúlt családfő.

Amíg Ettlin felesége, és velük szundikáló kislányuk a takaró alatt keresett fedezéket, a sérült kenguru rájuk ugrott, majd az ágyról bezúgott a bútorok közé és a félelemtől megvadulva teljesen összekente vérével a szoba falait. A hálószoba csak a 2-3 percig tartó vad ámokfutás után csendesedett le, a fékevesztett erszényes innen a 10 éves Ettlin fiú szobájába menekült. A következő dolog, amit a szülők a paplan alatt hallottak, a kisfiú lelkes sikkantása volt: „Egy kenguru van a szobámban!!!”.

Ettlin apuka, a 42 éves szakács józanságát visszanyerve, a kengurura vetette magát és véres birokra kelt vele. Miután sikerült az állatot a fejénél megragadni, kilódította azt a szúnyoghálós bejárati ajtón. Néhány pillanattal később, az éjféli látogatót nyomnélkül elnyelte a koromfekete bozótos.

„Sok ausztrál közösség esetében a határ teljesen elmosódik a lakott terület és a kenguruk territóriuma között” – mondja Guy Ballard, az Armidale-i egyetem biológusa. „Sokan élnek a mezőgazdasági területek legszélén, azonban a kenguruk számára is roppant előnyös a zöld fűhöz és az ivóvízhez való könnyű hozzáférés” – nyilatkozta a National Geographic-nak Ballard, majd hozzátette: „az embereknek biztosítani kell a területet, ami az állatokat illeti, ám ez nehezen működik, ha a házad sarkán befordulva, éppen ott figyel egy veled szemben”.

Az ausztráliai Új Dél-Wales falvaiban a lakosság csaknem 100 százaléka találkozik naponta vadonélő kengurukkal. Közülük minden harmadik-negyedik, saját háza kertjében szokott összefutni az ugrabugráló emlősökkel. Ballard felmérése szerint, a megkérdezettek 1/5-e tudott elmesélni olyan személyes incidenst, amikor a kenguru megtámadta, vagy elkergette az illetőt. Ballard olyanról is tud, amikor megvadult kenguruk kutyát tapodtak halálra.