A középkorral foglalkozó régész az MTI-nek elmondta: huszonnégy Tolna megyei településen, elsősorban Pakson, Dunaföldváron, és az egykori járási székhelyeken nyugvó 1848-as honvédek, tisztek sírját gyűjtötte össze szabadidejében. Forrásul a helytörténeti irodalom, a korabeli Tolna megyei sajtó szolgált, de egyéni útjai során is rátalált több honvédsírra. A sírok azonosításában segítette, hogy a Tolna megyei levéltár a szabadságharc 150. évfordulójára forráskiadványban közzétette a megyei honvédlajstromokat.

A 65 síremlék között vannak ismert történelmi személyek korábban is ápolt sírhelyei, de ismeretlen sírok is - közölte K. Németh András. Garay Antalnak - a költő Garay János testvérének - szoboralakos síremléke például 1977-ig a Szedres melletti Apátipusztán volt, akkor a szekszárdi alsóvárosi temetőbe szállították. A szekszárdiak rendszeresen megemlékeznek róla a nemzeti ünnepen. Az ismeretlen sírok közül a régész szintén egy szekszárdit említett: Dora Mihály közhonvédét, aki 1918-ban hunyt el.

A síremlékek között egyaránt van gondozott és elhanyagolt. K. Németh András megjegyezte, hogy Dunaföldváron beszélt olyan emberrel, aki az 1990-es évek elején még látta a 8. honvéd zászlóalj parancsnokának, Szabó Zsigmond ezredesnek a sírját. Ez azóta már nem található meg.

A Tamásihoz közeli Nagyszokolyon, az elhagyott református temetőben hat 1848-as nemzetőr nyugszik, akik egyszerű földművesek voltak. A kutató felhívta a figyelmet két, regényes életutat bejárt, Tolnában nyugvó honvédtisztre. A már említett Garay Antal nemcsak a magyar szabadságharcban vett részt. Iparos legényként 1848 tavaszán Párizsban tartózkodott, részt vett a párizsi forradalomban, és elmondhatta magáról, hogy ült a császári trónon.

A forradalom kavalkádjában ugyanis a felkelők a császári tróntermet is szétszedték, Garay pedig egy darab kárpitot hazahozott a trónszékből. A Simontornyán végső nyugalomra tért, 1833-as születésű Pillich Ferenc gyógyszerész még nem volt 15 éves, amikor csatlakozott a honvédsereghez. Az Avram Iancu vezette román felkelők ellen harcolt a Bihar-hegységben, ott, ahol Vasvári Pál is meghalt. Hadnagyként szerelt le. 1859-ben beállt az olaszországi magyar légióba, harcolt a Habsburg birodalom ellen, 1866-ban pedig részt vett a poroszok oldalán a porosz-osztrák háborúban is. A három történelmi esemény után még mindig csak 33 éves volt.

K. Németh András legközelebb szombat este hat órától Pakson, a városi művelődési ház könyvtárában, az Életfa Kulturális Egyesület vendégeként ismerteti Tolna megyei kutatásait.