Sokan vádolták önt azzal, ahogy mindenáron a bölcsödébe szeretné zavarni a gyerekeket, az anyák meg menjenek dolgozni. Sőt, néhányan odáig is elmentek, hogy ezzel a hagyományos családmodellt szeretné felrúgni. Hogy is van ez?

Én azt látom, hogy ennek kapcsán elindult egy vita, melynek lényege, hogy szüksége van-e Magyarországnak bölcsődékre. Szerintem igen. A 90-es évek legelején szinte tudatosan szétverték a magyar bölcsődei hálózatot. Az Antall-kormánynak volt egy minisztere, aki janicsárképzőnek nevezte a bölcsődéket.

Az volt az ideológia, hogy a nők maradjanak otthon. Akkor születik majd sok gyerek, ha a minél több főállású édesanya lesz. A bölcsődék számát nézve 1998-tól rohamos csökkenést tapasztalunk, ami magyarázható a gyermekszám csökkenésével és azzal, hogy az önkormányzatok számára is egyre nehezebbé válik a gazdálkodás. De nem csak ez volt az oka. A bölcsődeépítés egyáltalán nem volt napirenden. A statisztikai adatokból pontosan lehet látni, hogy nagyjából 2004-től indult el a bölcsődék építése, rohamosan nőtt a bölcsődei normatíva, amit 1996-ban a Horn-kormány vezetett be.



Elég ez a fenntartásra?

Sajnos ez még mindig csak felét fedezi a költségeknek, a többit az önkormányzatnak kell kipótolnia. De tény, hogy 2004 óta a bölcsődék száma 10-15 százalékkal nőt. Igaz, ez még mindig iszonyúan kevés. Évtizedes lemaradást kell bepótolni.

Hogyan tud ebben ön segíteni?

A lehetőségeimhez mérten inkább a társadalmi szemléleten szeretnék változtatni, a bölcsőde fontosságára szeretném felhívni a figyelmet, hiszen a pénz mindig kevés lesz. A főtér kikövezése, a főtéren lévő szökőkút, a művelődési ház vagy a színház felújítása, mind fantasztikus dolog. De az én rangsoromban a bölcsőde egy kicsit előrébb szerepel, hiszen ez lehetőséget teremt a család felnőtt tagjainak arra, hogy munkát tudjanak vállalni. Nagyon jó volna, ha egyre több és több olyan polgármestert lehetne látni, aki új bölcsőde építésével kampányol.

A másik lehetőség a családi napközik intézménye. Ez az elmúlt években kapott erőre és ma már több mint 200 ilyen működik szerte az országban. Ez különösen a kisebb településeken megoldás, ahol nincsen elég gyerek egy bölcsőde fenntartásához.

Otthon maradjon az anya vagy bölcsödébe adja a gyerekét?

Sajnos benne van a magyar közgondolkodásban, hogy a bölcsőde az a szükséges rossz, a jó anya otthon marad a gyermekével. A jó kormánynak meg az a dolga, hogy otthonmaradásra buzdítsa az anyákat, mert így több gyermek fog születni. De az európai példák ennek pont az ellenkezőjét mutatják.

Ha a gyermek oldaláról nézzük, akkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy másfél-kétéves korában egy gyerek már igényli az ingergazdagabb környezetet. A jelenlegi nem az a világ, ahol a gyermek négy-öt testvérével, szülőkkel, nagyszülőkkel, unokatestvérekkel együtt él egy növényekkel, állatokkal teli, szép, kertes házban. Minden elismerésem azé az anyáé, aki egy kislakásban is tudja biztosítani azt az ingergazdag környezetet a gyereknek, amire szüksége van. Tudom, hogy nagyon sokan vannak ilyenek, de beszéljünk erről is nagyon őszintén. Én jó anyának tartom magam, de én sem vagyok képes 12 órán keresztül folyamatosan rajzolni és mesét mondani. Nagyon-nagyon élvezem a gyerekeimmel töltött időt most is és akkor is, amikor kicsik voltak. De igaz az a gyerekmondás, „hogy óvónéni, hogyan lehet, hogy a mamának dolgoznia kell, te pedig egész nap itt játszol velünk”. Hát igen, ez egy kőkemény munka!

Ön tehát mit mondana az anyáknak? Ki a jó anya?

Én mérhetetlenül ellenzem, mikor valaki meg akarja mondani, hogy ki a jó anya és ki nem; hogy hány évig kell otthon maradni, hogy hány gyereket kell szülni. Én mindig a választás lehetőségéért szólalok meg. Sajnos ma Magyarországon a nőknek nincsen valódi választási lehetősége. Ha ma gyereket szül egy nő, akkor egyértelműen kiszorul a munkaerőpiacról. Ezt mutatja minden statisztika.

Egy példát mondana?

Európai átlag, hogy azok a nők, akiknek még nincs gyermekük, 8 százalékkal keresnek kevesebbet a férfiaknál. Ez nálunk is így van. Ám amint megszületik az első, illetve a második és harmadik gyermek ez az arány sokkal rosszabb lesz. Magyarországon az egy gyermekes anya 16, a két vagy három gyermekes édesanya pedig 25-26 százalékkal keres átlagosan rosszabbul. Amíg a női foglalkoztatottság tekintetében az európai élmezőnyhöz tartozunk, addig amint az első gyerek megszületését követően, a lista legvégére kerülünk, és csak Máltát tudjuk megelőzni.

Ön szerint miért van ez?

A bölcsődék hiánya csak az egyik oka, hogy a magyar munkaadók megbízhatatlan dolgozóknak tartják a gyerekes édesanyákat. A másik gond, hogy sok magyar családban a munkamegosztás rendkívül maradi gondolkodást képvisel. Magyarországon úgy oszlik meg a családon belüli munka, hogy annak 80 százalékát a nők végzik, és csak 20 százalékát a férfiak. Persze ez alatt nem a főzést, mosást, takarítást értjük, hanem a kisgyerekes családoknál a házimunkának a jelentős része a gyerek körüli feladatokat jelenti. Ki viszi reggel bölcsődébe vagy óvodába, ki megy érte, ki megy a szülői értekezletre, ki ellenőrzi, hogy megcsinálta-e a leckéjét, bepakolta-e az iskolatáskáját, vacsorázott-e és mi lesz az uzsonnája, ki marad otthon vele, ha beteg? És itt van a huszonkettes csapdája: a nők azért keresnek kevesebbet, mert ők maradnak otthon a gyerekekkel. De miért maradnak ők otthon a gyerekekkel? Mert az ő fizetésük kevesebb, így ha az kimarad, kevésbé terheli meg a családi kasszát. Ezen valahogy túl kell lépni.

Hogyan?

Az európai statisztikák azt mutatják, ott szülnek több gyereket a nők, ahol az önálló jövedelemhez jutási lehetőségük megvan, ahol a munkaerőpiacon kevésbé szenvednek hátrányos megkülönböztetést. Ezt kellene követnünk, hiszen tetszik, nem tetszik, megváltozott a világ.