Markó és mementó

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a márciusi események 19. évfordulóján irodájában fogadta az események során elhunyt Gémes István, Csipor Antal és Kiss Zoltán hozzátartozóit, valamint a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pált, Szabadi Ferencet, illetve Juhász Ilonát. Az évfordulón megemlékeztek Sütő András íróról, az erdélyi magyarság nagy személyiségéről, aki az akkori magyar jogkövetelő megmozdulások vezéralakjaként maga is súlyos áldozatot hozott a márciusi események idején.

Az RMDSZ vezetői koszorút helyeztek el sírjánál, a marosvásárhelyi református temetőben. "Az erdélyi magyarságnak nem szabad elfelejtenie 1990 márciusát: emlékeznünk kell az áldozatokra és az események kárvallottjaira, mindazokra, akik nem hagyták, hogy a magyar közösséget megfélemlítsék, és szembefordultak a támadókkal. De emlékeznünk kell azért is, hogy a történelem ne legyen visszafordítható, hogy mindez többé ne ismétlődhessen meg" - mondta beszédében Markó Béla.

Kifejtette: a romániai társadalom nagy adóssága, hogy mindmáig nem derült fény a teljes igazságra, tizenkilenc év után is csak általánosságban lehet arról beszélni, hogy kik voltak a vétkesek, kik voltak a szervezők, az uszítók, kik hozták be távoli falvakból a botokkal és más eszközökkel felfegyverzett támadókat, s miközben a magyarokon megtorolták mindazt, ami történt, az igazi vétkesek nevét ma sem tudjuk.

Hiába telt el sok idő, az igazság úgy is ki fog derülni, és az RMDSZ-nek az a dolga, hogy ébren tartsa ezt a szándékot - hangoztatta az elnök. Megállapította: 1990 márciusában nem spontán konfliktus tört ki. Szervezői elsősorban a régi rendszer emberei voltak, akiknek az volt az érdekük, hogy az egyenlőtlenséget fenntartsák a románok és magyarok között, miközben 1989 után az addig elnyomott magyar közösség jogosan szerette volna kivívni az anyanyelvű oktatáshoz, az anyanyelvhasználathoz, az egyenlő élethez való jogát mondta Markó Béla.