Nevetséges és tanulságos kampányvideók
Elérkezett az EP választás időszaka, így kezdenek beindulni az olyan kampányvideók, amelyek a voksolásra buzdítanak. Vannak közülük átlagos, és kifejezetten eltalált videók éppúgy, mint katasztrofális teljesítmények.
2009. március 20. péntek 19:09 - Pásztor Balázs
Azért vagyok baloldali, mert ezt kell mondanom a kamerába
Vannak filmek, amiket bizonyos műfajokban oktatni kell. Némelyiket azért, mert annyira jól sikerült, vagy annyira különleges ötlet van benne, némelyiket pedig azért, mert lehet vele példálozni: így nem szabad csinálni. Az MSZP
belső kampányvideója az utóbbi sorait erősíti. Abból ugyanis kiderül hogy a baloldaliság kamaszkorban épp olyan értelmezhetetlen jelenség mint a hormontúltengés, valamint hogy aki fiatal - vagy nő -, az baloldali, tehát az idős férfiak egyértelműen jobbosok. Érteni sem lehet, hogy miért kell egy ennyire gagyi cuccal előrukkolni, hisz volt már
kifejezetten erős próbálkozásuk is, csak azt később betiltották.
Lehet Más a Politika egy forinttal!
Az
LMP kampányvideója ezzel szemben egy technikailag és színészileg erősen kifogásolható, ám roppant ötletes és figyelemfelkeltő filmecske, aminek hatalmas előnye hogy ismert sztereotípiákra és a józan paraszti észre próbál alapozni, amely miatt a nézőközönség 99 százaléka megérti. Amennyiben kicsit komolyabb technikai és színészi háttér állna mögöttük, valamint erélyesebben kezelnék a vágóollót, akkor akár ezzel is lehetne - pozitívan - példálozni.
Van-e 200.0000 + 1...
Az SZDSZ négy, húszmásodperces
kisfilmje már majdnem tanítani való. Rövid, lényegre törő és jól reprezentálja a párt céljait. Az egyetlen hiba (a kiemelkedő ötlethiányon kívül, amiben az SZDSZ általában nem szűkölködik), hogy amikor külön hangsúlyozzák: szabad VESSZŐ demokrata szavazó, akkor a fülem (és másoké is) annyira életidegennek érzi, hogy majd kiugrik az ablakon. Plakátjukat egyébként humorosan „korrigálta” a jobboldal.
Magyarok vagyunk, vagy mi a szösz
Magyarnak lenni büszkeség - elviekben. Gyakorlatilag magyarságukra büszkék csak a legtöbben, magára az országra magára nem. Ezt az ellentétet hivatott jelképezni a mostanság
nyomatott sörreklám, és
annak paródiája, valamint
a nemzet-dal, és annak
tereskovai változata is (bár hozhatnánk példának
az Antiarcokat is). Ha már a magyar önbecsülésről van szó, akkor a Jobbik (vagy annak támogatói) dobta össze az eddigi legeurópaibb, mégis magyar kampányfilmjét. Ami a koncepciót illeti: ezt valahogy
így kéne csinálni.